kettős tagadás

2007. 04. 22.

Sok éves vitában állok a környezetemben sokakkal az ügyben, hogy miként kell helyesen használni a „megállni valamit” kifejezést. Az én emlékezetemben úgy él, hogy helyesen úgy mondjuk: „megálltam, hogy emlékeztessem arra”. Tagadó mondatban pedig: „nem álltam meg, hogy emlékeztessem arra”.
Ezzel szemben vannak akik, győzködni igyekeznek, hogy nem hibás azt mondani, hogy „nem tudtam megállni, hogy NE emlékeztessem arra”.
Ez utóbbi is érthető persze, használata miatt nem fogom a barátságot megszakítani, csak valahogy nem hangzik helyesen.

A magyar nyelv sajátossága, hogy ismeri a kettős, sőt a hármas tagadás fogalmát is: „Soha nem megyek el”, „Soha senki ne tudja meg” stb.
Kettős tagadást összetett mondatokban is találhatunk, és ezek bizony helyesek (sőt ezek a régebbi formák). Tehát egyaránt helyes a tiltást, tagadást, ellenzést kifejező főmondatot követő mellékmondat állító és tiltó formája is: „Nem tudta megakadályozni, hogy ellopják a kocsiját” és „Nem tudta megakadályozni, hogy el ne lopják a kocsiját”; „Tagadja, hogy elvitte” és „Tagadja, hogy nem vitte el”. Petőfi is használta a kettős tagadó formát: „A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet” (l. Magyar nyelvhelyességi lexikon).

Ezek alapján az Ön által kérdezett mondat is mindkét formában helyes: „Nem álltam meg, hogy emlékeztessem arra” és „Nem álltam meg, hogy ne emlékeztessem arra”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra