levre vagy lévre

1. Létezik-e olyan szabály vagy legalábbis helyeselhető gyakorlat, amely előírja/elfogadja a magyarban nem létező ékezetek helyettesítését valami hasonlóval? Jogos-e, ha a tárgykörben sűrűn előforduló francia ‘levre’ (ajak, az első magánhangzón accent grave-val, melyet itt csak így, körülírni tudok) szót így írjuk: lévre? (Ismétlem: a technikai okok kényszerében nem ékezet nélkül, hanem accent aiguvel, vagyis magyar é-vel. Ezen az alapon íratik ezer magyar szájton Moliere neve Moliére-nek.)
A kérdés tehát: levre vagy lévre?

2. Kimásolok egy mondatot egy efféle cikkből: „Barna szeműeknek való a Clé de Peau Beauté: Eye Colour Quad N12 (13 900 Ft) kompakt.” Arra vagyok kíváncsi, hogy indokolt-e a márkanév (CdPB) utáni kettőspont. Az egyik vitapartner szerint ezzel lehet megkülönböztetni, hogy a szózuhatagban mi a kozmetikai cég és mi az adott szer neve (per analogiam: Jókai Mór: Fekete gyémántok). A másik vitapartner a kettőspont nélküli bel- és külföldi szokásra hivatkozik.
A kérdés tehát: kettőspont vagy semmi?

Az akadémiai helyesírás szerint, ha idegen írásmódban írunk, akkor a latin betűs írású nyelvekből átvett közszavakat és tulajdonneveket a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint írjuk (AkH. 212-214). A példák között szerepel Moliere neve ferde ékezettel. A szabályzat azt is írja, hogy a mellékjelek elhagyása szükségmegoldás (itt is ez történt), és helytelen az alapbetűktől eltérő más magyar betűk alkalmazása. Kérdésére a válasz: levre (mellékjelezés nélkül).
A második kérdésre röviden az a válaszom, hogy nincs szabályozva, gyakorlati szempontból a kettőspontot jónak tartom.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.