magas sarkú

Kérdésemre válaszolta, hogy a magas sarkút külön kell írni. Ilyenkor hogy lehet eldönteni, hogy mi számít még jelzőnek és mikor lesz összetett szó? Például: Vettem egy magassarkút. Vettem egy magas sarkú cipőt.

A külön- és egybeírás a helyesírásunk egyik legnehezebb területe. A szabályzat 95. pontja ezt mondja: „Mondatainkban a szavak nagy többségükben alkalmi szókapcsolatok tagjaiként kerülnek egymás mellé. Ilyenkor különírjuk őket […] Egybeírjuk viszont az összetett szavakat. Ezek többféleképpen keletkezhetnek. Az egyik gyakori ok az, hogy két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege. […] A különírás és az egybeírás szabályai a szavak összekapcsolásának, illetőleg az összetett szavak alkotásának törvényszerűségein alapulnak. Helyesírásunk e területén mégis meglehetősen nagy számban vannak ingadozások, többféleképpen is megítélhető esetek. Ennek legfőbb oka az, hogy a szókapcsolatok és az összetételek között nincs éles határ: sok olyan szókapcsolat van, amely még nem igazi összetétel ugyan, de tagjai már alig tekinthetők egymáshoz képest önálló szavaknak. Ilyenkor ki-ki hajlamos a nyelvérzékére, illetőleg saját írásgyakorlatára hagyatkozni, ami viszont nem biztos alap, sokszor egyénenként eltérő megoldást sugall.”
A magas sarkú cipő a beszédben ún. tapadással kifejezhető a főnév nélkül, ilyenkor a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy cipő, csizma, papucs-e a magas sarkú, az adott beszédhelyzetben részt vevők ezt értik, hogy lábbeliről van szó. A magas sarkú az Ön példájában ilyen akkor is, amikor a cipő szót elhagyja a mondatból. Mivel a szabályzatban pont ez a példa nem szerepel, sőt a helyesírási szótárakban sem, inkább a különírást javaslom.

A gyakran együtt használt szavakat hajlamosak vagyunk egybeírni, mert számunkra a két külön szó szorosan összetartozik.
Az egybeírás a jelentésváltozás következménye is, pl.: A telitalpú tényleg egy bizonyos talpfajta, a tűsarkú egy sarokfajta, a magas sarkú viszont nem ennyire speciális, egyszerűen a sarok magasságára vonatkozik.
Más példa: repedt sarkú (cipő, nő, valóban van repedés a sarkán) – repedtsarkú (nő ‘pejor I. mn durva Feslett erkölcsű . | ritk Szurtos, rendetlen külsejű . II. fn durva Lotyó, szajha’ – az értelmező kéziszótárból).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.