-i képzős formák

Nem tartottam valószínűnek, hogy Balzac, A 30 éves asszony című regényét megvásárolhatom könyvesboltban, nem is próbálkoztam sokat, hanem
kikölcsönöztem a könyvtárból, majd beszkenneltem és egy optikai karakterfelismerő programmal szöveggé alakítottam.
Az első gépi helyesírásellenőrzés közben figyeltem fel bizonyos földrajzi nevek és az -i képző használatában bizonyos következetlenségekre.

Például:

„Egyike azoknak a csinos kis touraine-i váraknak, melyek fehér falaikkal s finom művű bástyáikkal malines-i csipkére emlékeztetnek;”

vagy

„A Szajna és a kis Loing folyó között hatalmas síkság terül el, melyet a fontainebleau-i erdő és Morét, Nemours, meg Montereau városa tagol csak.”

vagy

„a minden lében kanál moliére-i inas a Doktor Fregoli c. kis komédiában”

De!

„hogy megtorolja azokat a törvénysértéseket, amelyeket a brit kormány az Amiens-i béke felmondása után elkövetett,”

Csak a pontosság kedvéért:

Magyar fordítás Szávai Nándor 1962, kiadó: Európa könyvkiadó 1976

Kérem igazítsanak útba, melyik írásmód a helyes. (lehet hogy mindkettő?) Az általam ismert szabályok szerint nagybetű+ kötőjel a helyes, vagy kisbetű és kötőjel nélkül.

A könyvkiadók egyébként ilyen esetekben hogyan járnak el? Ők is az aktuális helyesírási szabályzat szerint vizsgálják felül a szüvegeket?

A Magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása alapján az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat, így az -i képzőt is, ha azok hangérték nélküli (ún. néma) betűre végződnek, vagy ha az utolsó hangot betűk bonyolult együttese jelöli (vö. 217. a) pont). Így van ez az Ön által kérdezett esetekben is: touraine-i (ejtsd: tureni), fontainebleau-i (e: fontemblói), moliére-i (az első e-n balra dőlő ékezettel, amelyet sajnos nem tudok ide beszúrni), amiens-i.

A nagybetűt akkor tartjuk meg, ha a tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll. Az -i képzőt ebben az esetben is kötőjellel kapcsoljuk: Anatole France-i, Frankfurt am Main-i stb.

A földrajzi nevekkel és -i képzős formáikkal a szabályzat 173–184., az idegen tulajdonnevekkel a 202–222. pontja foglalkozik.

Ami pedig a könyvkiadókat illeti: az igényesebbek mindenképpen az aktuális szabályzatot veszik alapul.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.