régi zene

A régi zene kifejezésnél alkalmazható a „régizene” írásmód? Hiszen egy külön műfajról van szó.

A régi melléknévvel alkotott jelzős szerkezeteket különírjuk, néhány, szótározott kivételtől eltekintve, pl. régimódi.
Egyelőre a régi zene mint előadásmód, műfaj nincs benne a helyesírási és az értelmező szótárakban. A jelentéskülönbséget ugyan jól megvilágítja a következő írás: „A ‘régi zene’, így, különírva, régente keletkezett zeneművekre, zenei gyakorlatokra utaló, igen tág befogadású fogalom. Bach bármely alkotása csakúgy régi zene, mint mondjuk a magyar népdal régi stílusa, akár a tibeti lámák szertartási zenéje. Az egybeírt ‘régizene’ (amit például németül nagy kezdőbetűs „Alte Musik”-nak neveznek, angolul „early”, tehát nem „old” vagy „ancient music”-nak), ennél sokkal szűkebb fogalom: arra a múltbeli, európai műzenére utal, amelyet napjainkban keletkezési idejének előadói gyakorlatához igazodva szólaltatnak meg. A fogalmat több vezető zenei lexikon írja így le. (http://www.musica-antiqua-hr.ro/), azonban a szabályzatban és a szójegyzékekben ez utóbbi jelentés nem fordul elő.
Az írásgyakorlat éppen ezért vegyes: mindkét változatban, külön- és egybeírva is megtalálható, sőt, a zenei szaknyelvben mindinkább az egybeírás a jellemző, hogy a jelentéskülönbséget éreztessék.”A kérdést továbbítjuk a helyesírási bizottságnak. Az egybeírás szabályos a szókapcsolat bővítésekor a mozgószabály alapján (A magyar helyesírás szabályai, 139. pont), erre Laczkó Krisztina-Mártonfi Attila Helyesírás c. könyvében (Osiris Kiadó, 2004) találunk is példát: régizene-előadás.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.