névmás szükségessége
2008. 02. 04.Nem tudok dűlőre jutni magammal egy kérdésben. A problémás mondat a következő: „Az első években az újszülöttek bőre folyamatosan fejlődik, ilyenkor nem csak könnyebben veszi fel a nedvességet, mint a felnőtteké, de sokkal gyorsabban el is veszíti (azt).”
A problémám a zárójelben lévő szóval van. Régebben olvastam egy cikket arról, hogy hasonló esetekben sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgymond megerősítik az előző tagmondat tárgyát, holott erre semmi szükség, mert mindvégig egyértelmű, miről van szó. A kérdésem az, hogy erre van-e valamilyen szabály, vagy pusztán stilisztikai kérdésről van szó?
Abban az esetben azonban szükséges kitenni a névmást a következő tagmondatban, ha megváltozik a mondat alanya. Ugyanis a névmás hiánya ilyenkor (sokszor megmosolyogtató) félreértéseket, zavaros mondatokat szülhet. Pl.: István nagyot dobott a labdával, de mégsem repült át a kerítésen. Mindenki tudja, hogy nem István repült át a kerítésen, de a mondat nyelvtanilag mégis ezt állítja. Helyesen: István nagyot dobott a labdával, de az mégsem repült át a kerítésen. Még egy hibás példa: A vércsere megmenti az újszülöttet, így ép, egészséges gyermekké fejlődhet. Helyesen: A vércsere megmenti az újszülöttet, aki így ép, egészséges gyermekké fejlődhet.
