Régi tradíció új köntösben – Emotikonok a Korunkban

2008. 03. 27. 1 hozzászólás

Olvassa el Szalai Zoltán recenzióját Emotikonok c. kiadványunkról!

Szalai Zoltán: Régi tradíció új köntösben

Bódi Zoltán – Veszelszki Ágnes: Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban

Az emberiség történetében gyakoriak a visszatérő jelenségek. Ez az észrevétel is az, hiszen már a korábbi évezredek gondolkodói is megfogalmazták, elég, ha csak Empedoklész, a sztoikusok vagy éppen Nietzsche vagy Oswald Spengler gondolataira tekintünk. Noha a hétköznapok gyors életvitele sokszor elfedi szemünk elől e folyamatokat, az ismétlődés és az állandó visszatérés nagyon sok szinten és területen figyelhető meg világunkban. Egy ilyen jelenségre hívja fel figyelmünket Veszelszki Ágnes és Bódi Zoltán Emotiko-nok című kötete, amely a különböző információs technológiák (internet, mobiltelefon stb.) által elindított „ikonikus forradalmat” dokumentálja, és a mindannyiunk által jól ismert és egyre gyakrabban használt „smiley-k”, érzelemjelek, szakterminussal összefoglalva emotikonok kialakulását, történetét és társadalomban betöltött szerepét mutatja be. Az emotikonok esetében ugyanis, bár azok az évszázadok óta használt „hagyományos” írásjeleinkből építkeznek, a visszatérés nem mechanikus ismétlődést jelent, mivel a befogadók – szerzőink szerint – új értelmet tulajdonítanak a régi szimbólumoknak, melyek így egyszerre részei a régi és az új kommunikációs jelrendszereinknek.

A könyv fülszövegében Balázs Géza is kiemeli: művelődéstörténeti szempontból a ma használt írásjelek „többsége is emotikonnak tekinthető”. Szerzőink pedig témájukhoz híven izgalmas utazást kínálnak a múltba és a jövőbe, anélkül hogy a jelen biztonságát, a kutatói precizitást egy pillanatra is elhagynák.

Nagyon nagy hangsúlyt kap a tanulmányban azon kérdés, hogy e jelek a beszélt vagy az írott nyelv részének tekinthetők-e. A kérdés megválaszolását rengeteg példával és különböző aspektusokból kísérlik meg szerzőink, és kiemelik a választható szempontok sokféleségét. Egyfelől ugyanis az internetes írásbeliséget „az egyidejűsége, az azonnali interaktivitása […] a beszéltnyelviséghez” közelíti, másfelől azonban a képernyőről való olvasás, valamint az internetes szövegek szerkesztési szempontjai 25 százalékkal lassítják a „tradicionális” olvasást, így ez a szempont erősen az írásbeliség kategóriájába helyezi az interneten megjelenő szövegek jelentős részét. Tovább árnyalja a helyzetet az is, hogy „az internetes nyelvváltozat ugyan az írás és beszéd között van, de alapvetően mégis írásos megjelenésű, és bizonyos műfajokban (pl. a csevegésben) nincs is beszélt változata”.

Az első fejezet több érdekességet (pl. az „őssmiley” eredetét) tartalmazó gondolatai után a szerzők két csoportra osztva értékelik az emotikonok világát. Először Bódi Zoltán elemzi a statikus, majd Veszelszki Ágnes a dinamikus emotikonok témakörét. A két elemzés sok tekintetben másképpen látja és láttatja az emotikonok világát, ám a megközelítésmódok különbözősége az olvasó számára inkább előnyökkel jár, mert egy kötetből napjaink két érvényes tudományos és didaktikai nézőpontját ismerheti meg. Az elemzés két részre szakadásának veszélyét a bevezető egységessége, illetve a láthatóan átgondolt tematikai koncepció révén sikerül elkerülni.

Bódi Zoltán a statikus emotikonok bemutatását egy kérdőíves kutatásra alapozza, melyben a „szótárszerű feldolgozás előkészítése, az előfordulások gyakoriságának bemutatása, az elemvariációk vizsgálata és a válaszadók emotikon-használatáról alkotott vélekedésének felmérése” volt a cél. A kérdőív mély szociológiai és nyelvészeti ismeretekre vall, a kutatás alapossága pedig komoly filoszi tradíciókat idéz. Az alaposság és pontosság sokszor azonban a közérthetőség rovására megy. E sorok írója számára például nem vált világossá, miért hordoz jelentőséget a ) jel mennyisége a mosolygó smiley-k bemutatása során. A szerző maga is elismeri, hogy „a többi mosolyszimbólum jobbára már csak a fentiek [:) 🙂 :)) :)))] variációja, a mosolygó ajkat szimbolizáló ) jelnek a halmozása”, mégis mind a törzsszövegbe beillesztett táblázatokban, mind a mellékletként közölt „emotikonszótárban” hosszan sorolja a jobbra és balra hajló zárójelek mechanikus ismétlődését, halmozását.

Különleges értéke mégis a statikus emotikonokat bemutató fejezetnek, hogy a smiley-k használatának szociológiai és szociolingvisztikai aspektusaira is felhívja a figyelmet. Adatok és példák igényes összeválogatásával mutat rá az ikonikus forradalom jelenségeire, s teszi egyértelművé annak mértékét, már-már átláthatatlannak tűnő dimenzióját. Bódi meggyőzően bizonyítja az ikonikus forradalom visszafordíthatatlanságát, tendenciáinak jövőbe gyűrűző hatását, s ezáltal világossá válik az emotikonok jövőbeni hatványozott szerepe is.

A kötet harmadik fejezete a dinamikus emotikonok használatát, előfordulását és típusait mutatja be. Kiemelkedő érdeme a fejezet szerzőjének, Veszelszki Ágnesnek, hogy megalkotja a „dinamikus emotikon” kifejezést, mely az eddig meg nem nevezett, ám egyre nagyobb számban használt izgő-mozgó animált smiley-k legelfogadottabb megnevezésévé vált a szakirodalomban. Veszelszki elsősorban szemiotikai szempontok szerint mutatja be a „mozgó” emotikonokat, ám jól látszik, hogy a tudományos alaposság mellett mindvégig figyel a közérthetőségre és a laikus olvasó érdeklődésének fenntartására is. Vizsgálata során kitér olyan informatikai sajátosságokra is, mint a különböző csevegő szoftverek által felkínált ikonok jellegzetességei, így az olvasó a saját hétköznapi kommunikációs szokásait tudja egybevetni a könyvben leírtakkal, ami által az elemzés plasztikussá válik. Veszelszki több érdekes apróságot is említ (megtudhatjuk például, hogy miért sárga a boldog, mosolygó és miért kék a szomorú arcocska), elmagyaráz, illetve etimológiailag ismerteti a csevegés során naponta többször mechanikusan használt kifejezéseket (pl. avatár stb.), s ezzel nemcsak elemzésének ad formát, hanem az ezen kommunikációs technikákat rendszeresen használó több millió felhasználó szokásainak is.

Veszelszki Ágnes és Bódi Zoltán az első magyar nyelvű, emotikonokat bemutató kötetet alkotta meg, mely a maga nemében nem csak a magyar nyelvterületen egyedülálló. Összességében elmondható tehát a kötetről, hogy egy olyan ritka bravúrt sikerült a szerzőknek végrehajtani, mely szinte minden tudós álma. A tudományos pontosság és alaposság fenntartása mellett sikerült ugyanis a közérthetőség szempontját is szinte az egész munka során érvényesíteni, így vált lehetségessé a téma iránt érzékeny, a szűk szakmai körnél sokkal szélesebb társadalmi közeg megszólítása is. A tematika iránt akár tudományos, akár felhasználói szempontból érdeklődő olvasó kiemelkedő munkát vehet kezébe, mely egy ajándék CD-melléklettel vásárolható meg. A CD több ezer tematikusan rendezett emotikont tartalmaz, a gyűjtemény a fiatal internet-használóknak hatalmas örömet jelent, és a kommunikáció eddig kiaknázatlan lehetőségeinek tárházát nyitja meg előttük. Ezen lehetőségek a téma továbbgondolására késztetik az olvasót, lelki szemünk előtt megjelennek az első képírást megalkotó elődeink, és látjuk magunk előtt unokáinkat is, amint kommunikációjuk újra a több ezer éve elfeledett és feladott útra téved. Ez azonban már csak egy a diakrón tradíciókon felnőtt olvasó fantáziálása, mely semmit sem von le két szerzőnk szinkron és a jelen számára kiemelkedő jelentőséggel bíró érdemeiből.

*Magyar Szemiotikai Társaság, Bp., 2006.

Megjelent: Korunk (2008. március)

http://korunk.org/oldal.php?ev=2008&honap=3&cikk=4992

1 hozzászólás

#1 Tóth Lilla 2012.07.04.19:25:33

Nagyon tetszett az írás, számos hasznos információt kaptam.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra