törvénycímek rövidítései

Korrektorommal véleményeltérésbe keveredtem.

Egy köztestület szabályzatát írtam meg (ügyvédként), melyet el is fogadtak. A nyomtatott módon megjelenő változatban a korrektor az összes törvényi hivatkozást kisbetűs formára javította, ami szerintem helytelen, hiszen a jogszabályok és egyéb nyomtatott helyek is következetesen a nagybetűs rövidítéseket alkalmazták.

Példák: az én változataim: Ptk., Gt., Kkt., Tpt., Ket. stb. A korrektor javításai: Ptk., Gt., kkt, tpt, ket stb. A korrektor szerint a Ptk. és a Gt. kivétel, amelyeket nagybetűs formában kell írni, minden mást kisbetűvel. Egy szövegen belül is, ami nekem külön furcsa, „nemecsekes” jelleget kölcsönöz a szakmaspecifikus törvények írásmódjának.

Kinek van igaza?

A szabályzat 277. b) pontja szerint a kisbetűs kifejezéseket rendszerint kisbetűs formában rövidítjük. Az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötete ennek megfelel�?en a „kkt.” alakot hozza kisbetűvel és ponttal a végén (368. és 933. o.), a tpt. és a ket. nem szerepel benne.

A szóban forgó rövid alakok inkább rövidítésnek számítanak, ezért jellemzően pontot teszünk utánuk. (Kivétel ez alól például a gmk, ümk, ktsz, áfa, eva, ksz az OH. 368. és 399. oldala alapján, amelyeket gyakorlatilag köznévi betűszókként kezelünk.)

Kétségtelen, e téren ütközik a szakmai írásgyakorlat a helyesírással. A korrektor dolga az, hogy a helyesírás elveit alkalmazza, s az álláspontja teljes mértékben védhető. Ön saját belátása szerint megteheti, hogy ezt a szakmai gyakorlatra hivatkozva felülbírálja, mondván, hogy az irat egy szűkebb szakmai rétegnek készül, nem pedig a nyilvánosság számára. Én a magam részéről szintén a kisbetűt javasoltam volna, valamint pontot a rövidítések végére.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.