Nyelvészek a Tokaji borvidéken

2008. 06. 03. nincs hozzászólás

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Manyszi munkatársai csapatépítő kulturális és kulináris kiránduláson vettek részt május 30-31. között, melynek célja az Alföld és az Északi-középhegység határán elterülő Bodrogköz és Hegyalja mezővárosainak megismerése volt. Olvassa el beszámolónkat.

Megérkezésünket követően a Karos határában fekvő nagy kiterjedésű honfoglalás kori emlékparkba látogattunk, ahol megtekintettük a Révész László állhatatos kutatómunkája nyomán feltárt Árpád korabeli temetőt. Kőhalmi Ferenc rövid történeti beszámolója után mindenki maga fedezte fel a sírokat, és próbálta átérezni, befogadni a hely ősi szellemét.  Az 50-es években egy véletlen következtében felfedezett temetkezési helyet az egyik legnagyobb értékű, teljes egészében feltárt honfoglalás kori ásatásként tartják számon.

Karos után Karcsára utaztunk, ahol a XII. században épült, Árpád kori román stílusú téglatemplomban hallgathattuk a tavi tündérek és a közeli tó mélyén nyugvó harang történetét. A református templom mai alakját az 1964-1969-ben végzett restaurálás után nyerte el. A templom közvetlen szomszédságában található felújított tájházban gondosan berendezett szobákban ismerhettük meg a falusi élet tárgyi világát. Itt kapott helyet egy szoba, melyet a régió nagy nyelvészének, Nagy Gézának szenteltek. Nagy Géza a Bodrogköz nyelvészeti és néprajzi kutatójaként teljes életművét szülőföldje feltérképezésének szentelte. 200 fölötti publikációs terméséből kiemelkedik a Karcsai népmesék két kötete, a Bodrogközi tájszótár, a Bodrogközi balladák két kötete, A Bodrogköz helytörténeti és néprajzi bibliográfiája valamint a Karcsai szólások és közmondások. Nagy Géza tevékeny közéleti ember is volt: alapító tagja a Kazinczy Ferenc Társaságnak, a Bodrogközi Művelődési Egyesületnek és a Magyar Comenius Társaságnak. A pácini múzeum alapító igazgatójaként sokat tett a Bodrogköz történeti és néprajzi becsű tárgyi emlékeinek összegyűjtéséért, szakszerű bemutatásáért.

Miután a Kisrozvágy melletti 15 hektáron elterülő honfoglalás kori faluban bejártuk a korhűen felépített jurtasátrakat és veremházakat, és egy környéki vendéglőben olaszos ízekkel enyhítettük éhségünket, Mád felé vettük utunkat. A három vallásnak is templomot állító faluban már várt ránk Leskó István, aki saját bevallása szerint csak szőlész- és semmiképp nem borászmester. Hogy milyen csekély volt e kijelentés igazságtartalma, azt hamarosan a kutatócsoport minden tagja a saját nyelvén érezhette meg, hiszen házigazdánk saját otthonában tartott nekünk borkóstolót, és kiváló pedagógiai érzékkel levezetett, jó kedélyű borászati gyorstalpalót. A jól ismert tokaji ízek mellett olyan különlegességekkel is megismerkedhettünk, mint a tucatnyi helyi gyógynövény eszenciájától illatozó aszú, amelyet a Leskó pincészet saját receptúra szerint készít.

Következő megállóhelyünk a pácini Bodrogközi Kastélymúzeum és Kastélypark volt, ahol a néprajzi kiállítás mutatta be a karosi sírhelyekben talált mívesen megmunkált tárgyak egy részét.

Másnap a szálláshelyünkhöz közel eső híres-neves Sárospataki Református Kollégium volt első úti célunk, majd a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum tárlatait jártuk végig, sőt a szomszédos – Szlovákiához tartozó – Ronyvára is átgyalogoltunk egy fotó erejéig.

Kirándulásunk utolsó állomása Széphalomban, az idén tavasszal átadott A Magyar Nyelv Múzeumában várt minket. Balázs Géza exkluzív tárlatvezetése közben a kutatócsoport megvitatta a lehetséges további kiállítások témáját, és rengeteg ötlettel gyarapította a modern épület tágas tereinek kihasználhatóságát. A hatalmas múzeumkertben átsétáltunk a Kazinczy Mauzóleumba, ahol a nagy nyelvművelő, a régi és az új között olykor elvékonyodó határmezsgye állhatatos szélesítője élettörténetének és munkásságának felidézésével zártuk tartalmas kirándulásunkat.

Nézze meg képriportunkat a galériában!

Nagy Levente

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra