jelzős kapcsolat (hosszú távú)

A következő mondatrész helyesírására lennék kíváncsi: „a cégcsoport rövid, közép és hosszú távú energetikai stratégiájának kidolgozása”.

A „hosszú távú” a „hosszú táv” kapcsolatra vezethető vissza, amelyet konkrét értelmében véve különírunk, hiszen nem történt olyan jelentésváltozás, ami az egybeírást indokolná (l. a szabályzat 107. pontját). A 108. pont kimondja továbbá, hogy ha egy jelzős kapcsolathoz -ú/-ű/-jú/-jű/-i/-beli/-s képző járul, a különírást rendszerint megtartjuk, így a „hosszú távú” esetében is. Hogy ez nem tartozik a kivételek közé, arról az akadémiai Magyar helyesírási szótár 229. oldalán, illetve az Osiris Kiadó Helyesírásának 823. oldalán győződhetünk meg. (Nem tartozik ide a kifejezésnek a távolsági versenyeken használt értelme, ahol már egybeírjuk a kifejezést: hosszútáv, hosszútávú.) Ugyanígy járhatunk el a „rövid távú” szókapcsolat írásában is.

A „középtávú” szó „közép” tagja viszont nem melléknév (mint a „hosszú” vagy a „rövid”), hanem főnév, így szóösszetételt alkot a második taggal, azaz mindenképp egybeírjuk.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.