olvasókör, gondolkodókör, önképzőkör, Kék Duna-keringő, Duna-kavics

Három kérdésben szeretném a felvilágosítását kérni.
1. Helyes-e a következő szavak írásmódja: olvasókör, gondolkodókör, önképző kör (2+1)? Továbbá: ha igen, elég-e ezeket kis kezdőbetűvel írni, amennyiben olyan szószerkezet részei, amelyben gyűjtőnévi közszóként szerepelnek?
Például:
– Petőfi Sándor önképző kör
– Gyurátz Ferenc gondolkodókör
– Petőfi Sándor olvasókör
– Jókai-kör
(Ezek a példák egy kisváros kisközösségei. Tudom, persze, hogy van Duna Kör, Petőfi Kör, József Attila Kör…)
2. Érdekes szerkezetek vannak a látnivalók, idegenforgalmi nevezetességek neveiben! Hogyan is írjuk a valamilyen ‘ház’-alakulatokat?
Corvin-ház, Zichy-ház – ha azé a valaiké volt, vagy lakott benne… ezt értem.
((Krisztina ház, Napsugár ház – divatos manapság különlegesebb társasházakat is elnevezni…-ezt is értem.)
De mi a helyzet a következő szerkezetekkel:
– Lábas ház (az építmény formája alapján)
– Bábsütő ház (Bábsütők háza helyett)
– Török ház (a török adószedők háza)
– Rodostó turistaház (Rákóczi fejedelem halálának 200. évfordulójának tiszteletére építették…)
Ezekben a kifejezésekben nem érvényesül a szoros nyelvtani viszony? És úgy kezeljük őket, mintha lakott terület nevei lennének? OSIRIS: 179. o.
3. A Duna folyóval kapcsolatos egyszerűbb szerkezeteket, ha földrajzi nevek, értem (Al-Duna, Felső Duna sor). Még a Kék Duna falatozó is jó így, ugye? De:
– Duna-korzó (OSIRIS): akkor a korzó nem olyan, mint a tér, utca…? Én helyette a különírást alkalmaznám.
– Kék Duna keringő: talán kötőjelek nélkül használnám, de nem találtam sehol a példát.
– Duna Kavics v. Duna-kavics: ha az édesség márkaneve?

A 112. pont alapján az „olvasókör” és a „gondolkodókör” egyaránt egybeírandó, sőt (talán hagyományos kivételként, mint az ugyanott említett „forgószínpad” és társai) az „önképzőkör” is egybeíródik az Osiris-féle Helyesírás 1152. oldala szerint.

Ha ezek a szavak egy tulajdonnévhez társulva emberek csoportjára utalnak, akkor a 167. pont második bekezdése nyomán különíródnak. A nagy kezdőbetűt ez a szabálypont nem indokolja, hiszen nem okvetlenül intézményekről van szó (vö. 187. p.). Ennek nyomán a „Petőfi Sándor önképzőkör” mintájára javaslom a csoportok nevének írásmódját. (Érdekes az Osiris példája a 220. oldalon: „Kodály vonósnégyes”, mert Kodály neve felvett név benne, viszont „Tátrai-vonósnégyes”, mert Tátrai Vilmos alapította, vagyis szóösszetételről beszélhetünk a 168. pont alapján.)

A házak mint idegenforgalmi nevezetességek írásmódját a 190. pont szabályozza, amelyet az Osiris 220. oldala részletez. Amennyiben az egybe- és különírás egyaránt fölmerülhet, olyankor a különírást szokták javasolni, így a „Lábas ház” esetében is (hiszen a „Lábasház” már lábas alakú épületet sejtetne, a Lábas ház viszont láb alakút, míg a kötőjel pl. egy Lábas nevű ember tulajdonát). Ugyanígy különírható a Török ház, ha az épület valóban török (ha Török nevű ember birtoka lenne, akkor Török-ház lehetne). A „Rodostó turistaház” írásmódját szintén a 190. pont, ill. az OH. 220. oldala szabályozza, vö. Pegazus turistaház, Bondorói kulcsosház stb.

A „Bábsütő ház” alak akkor helyes, ha olyan házról beszélünk, amelyben bábokat sütnek, amely bábsütésre szolgál. Ha viszont a bábsütőknek mint személyeknek a házáról beszélünk, tehát ha az első tag már nem melléknévi igenév, hanem teljes értékű főnév, olyankor az egybeírás merülhet fel: „Bábsütőház” [vö. „labdarúgócsapat”, mivel a „labdarúgó” itt nem melléknév, hanem főnév, így nem a 112. pont vonatkozik rá, hanem a főnévi összetételek egybeírási szabálya, birtokviszony lévén a 128. c)]. Ha pedig a Bábsütő nevű család vagy személy tulajdonára utalunk, olyankor kötőjeles alakot kapunk: „Bábsütő-ház”.

A „Kék Duna falatozó” is a fenti útmutatás alapján íródik így (190. p.). A „Duna-korzó” viszont már azért kötőjeles, mert a korzó nem tartozik a közterületnevek közé, így a 182. pont sem vonatkozik rá. (Ennek a közterületnek a hivatalos neve a különírt „Belgrád rakpart”.) A Duna-korzó egyszerűen a Dunánál lévő korzó, így az általánosabb 140. b) pont indokolja a kötőjelet.

A keringők nevében a keringő fantázianeve és a „keringő” szó jelentéstömörítő összetételt alkot (129. p.), amint az például a tulajdonnévi előtagos „Mefisztó-keringő” és a köznévi előtagos „Perckeringő” (OH. 909.) írásmódból kitűnik. Ebből következik a „Kék Duna-keringő” kötőjeles írásmódja is. (Más eset lenne, ha a keringők neve csak annyi lenne, hogy Mefisztó, Perc vagy Kék Duna, de a nevük nem így terjedt el: a „keringő” szó is szorosan hozzájuk kapcsolódott.)

A „Duna-kavics” a Dunából származó konkrét kavicsra utalva kötőjeles. Az édesség márkaneveként elvileg szintén a kötőjeles írás maradna, hiszen a névadók sem „Duna” nevezetű kavicsdarabokra kívántak utalni („Duna kavics”), nem is a nem létező „Duna Kavics” személyre, nem is valamely fiktív „Dunakavics” községre, hanem minden valószínűség szerint a Dunából származó kavicsok ihlették a névadást. Márkanévként viszont gyakorlatilag mégis a névadó eredeti írásmódját szokás követni (amint a „Plusssz” tabletta nevében is három sz-et írunk, dacára minden helyesírási szabálynak és konvenciónak).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.