kungfuzik

Kung-fu. Kötőjellel irandó az „Idegen szavak és kifejezések szótára” alapján. Kung-fuzott? Ebben az esetben is kötőjellel? Kung-fuzó? (Jó lenne, ha a „Magyar helyesírási szótár” is tartalmazna ilyen általánosan használt, de idegen eredetű szavakat is.) Egy mozifilmet Kung Fu Panda címmel forgalmaznak Magyarországon. Talán itt azért nincs kötőjel, és van mindenhol nagybetű, mert ez egy név lenne?

A „kungfu” szó a két elterjedtebb helyesírási szótár közül csak az Osiris Kiadó „Helyesírás” c. kötetében szerepel, és ott egybeírják, amint a belőle képzett „kungfuzik” igét is (976. o.). A „Kung Fu Panda” (sic!) film címét minden bizonnyal egyszerűen átvették az angolból, ahol köznévként is különírják. (A név változatlanul hagyása nem lehetett szempont, mivel a címszereplő Po névre hallgat: a nagybetűt tehát csak a címbéli helyzet indokolhatja.)

A szó eredeti alakja egyébként pinjin átírással „gōngfu” (az első o-n egy vízszintes vonallal), amelyet a magyar népszerű átírás valóban „kungfu” alakban ad vissza (lásd az Osiris-féle Helyesírás 248–252. oldalát). A szabályzat 218. pontja kimondja, hogy a nem latin betűs nyelvekből eredő szavakat lehetőleg egyenesen a forrásnyelvből, tehát más nyelv közvetítése nélkül írjuk át. A harcművészet neveként az angolban az 1960-as évek második felében a különírt forma terjedt el. Forrás: http://www.merriam-webster.com/dictionary/kung%20fu és http://en.wikipedia.org/wiki/Kung_fu_(term) — a bal oldali sávban, a más nyelvű szócikkek linkjeinél megfigyelhető, hogy az egybeírás, a különírás és a kötőjeles írás egyaránt előfordul: a magyarban használt egybeírás tehát távolról sem egyedülálló.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.