gonosz lélek – gonosz lelkű – gonoszlelkűség

2009. 01. 23.

Azt szeretném kérdezni, hogy az “ártószellem” szó helyes-e egybeírva pl. “ő az én ártószellemem”, ill. hasonló módon a “gonoszlelkű” – “gonoszlelkűnek született”.

A jelzős szókapcsolatokat általában különírjuk, pl. gonosz lélek. Az ebből képzett gonosz lelkű kifejezésben megtartjuk a különírást. Amikor ehhez a szószerkezethez újabb képző társul, akkor már egybeírjuk a második képző miatt: gonoszlelkűség.
A szókapcsolatból szóösszetétellé válásnak alapvetően két oka van. Ha a szókapcsolat egészének jelentése más, mint a kiinduló szavaké külön-külön (pl. jót áll – jótáll ’kezeskedik valamiért’), illetve jelöletlenné válik a nyelvtani viszony a tagok között (pl. fát vágó – favágó). Az előbbit néha elég nehéz megállapítani, ez sok bizonytalanság forrása.
Más okok is felmerülhetnek. A gyakran együtt használt szókapcsolatok idővel összeforrhatnak, bár jelentésbeli eltérés nincs. Ez az oka néhány, hagyományosan egybeírt kifejezésnek (pl. a tojásfehérje esetében), illetve az egy hangsúllyal ejtett, összetartozónak érzett kifejezések egybeírási szándékának, mint a még egyszer vagy a kérdezett ártó szellem szókapcsolatban.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra