párbeszéd tördelése

2009. 02. 09.

Szerkesztési kérdés: olyan szövegről van szó, amely tele van valódi párbeszéddel, de a szöveg folyamatosan van szedve. A párbeszédek azonban idézőjelben vannak: >>Megkérdezte: „Hol van Illés sírja? Igaz, hogy errefelé van?” „Itt van, Uram – válaszoltam –, a kőrakás alatt. A mai napig minden erre járó rátesz egy követ.” Megköszönte és továbbment. A barátai követték őt.<<

Vagy pl.: >>Szélvészként ráztak meg szavai. Elvesztettem szemérmességemet: „Egy férfinak vagyok elígérve a galéleai Kánába. A következő hét negyedik napján házasodunk össze. Megtisztelnéd jelenléteddel az esküvőnket?” „Eljövök, gyermekem” – felelte.<<

Szerintem itt helyénvaló a folyamatos szedés, a szöveg három-négy soronként van tagolva, szintén bekezdés nélkül. A szöveg jellegéhez ez a folyamatos szedés sokkal jobban illik, mintha minden párbeszédes sor külön lenne szedve. Ön szerint?

Ez a probléma nem kifejezetten nyelvi, inkább tördelési kérdés.
Véleményünk szerint elfogadható a példaként bemutatott módon a folyamatos tördelés is. A párbeszéd jelleget megfelelően kifejezi az idézőjel használata. A szövegben az egységességre érdemes törekedni: ha egy helyen idézőjellel jelöli a párbeszédeket, akkor érdemes minden esetben így tenni; ha pedig gondolatjellel, egymás alá szedve tördeli a dialógusokat, akkor ehhez kell következetesen ragaszkodni az egész szövegben. (Újabb kiadású szépirodalmi művekben még a párbeszéd tördeléssel való jelölésétől is eltekintenek, csupán nyelvi eszközökkel jelzik az “elhangzó beszédet”.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra