egyéves, húszéves, kilencvenéves, de: tizenkilenc éves

Milyen szabály dönt arról, hogy az életkort jelző számnevet egybe vagy külön írom-e az „éves” szóval? Pl. „egyéves”, de: „tizenkilenc éves” vagy „kilencven éves”? Ha csupán a szótagszám a döntő, akkor pl. a húsz éves miért külön van írva?

Az életkort jelző „éves” szónak a számnévvel való egybe- vagy különírását a szabályzat 119. pontja szabja meg: csak akkor lehetséges az egybeírás, ha mindkét tag egyszerű, egyik sem összetett.

Az „éves” szó önmagában egytagú, tehát minden az előtte álló számnéven múlik. Az egyszerű számnevek közé tartozik nemcsak az „egy, kettő, három” stb., hanem a „-van/-ven” végződésűek is, tehát a „kilencvenéves” is egybeíródik, akárcsak a „kilencéves”, a „húszéves” vagy az „ezeréves”. Az összetett számnevek közé soroljuk viszont azokat, amelyek két önállóan is létező számnévből jönnek létre (még akkor is, ha a tagok valamelyike nem a szótári alakjában jelenik meg): „tizenkilenc éves”, „huszonegy éves”, „százhét éves”, „kétezer éves”.

Ugyanez a szabály vonatkozik minden más olyan utótagra is, amely az -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzők valamelyikére végződik: „négyesztendős, negyvenesztendős, négylábú, négyemeletes, négymilliós, négyoldalú” stb., de „tizennégy esztendős, huszonkét emeletes” stb. A szabály akkor is érvényesül, ha a második tag összetett: „egy szótagos, száz hektoliternyi” stb., vagy akár mindkettő az: „ötvenhét másodpercnyi”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.