a Bp.-szerte feltűnést keltő eset emléke
2009. 03. 01.Önök szerint az „elmúlt a Bp.-szerte feltűnést keltő eset emléke” vagy az „elmúlt a Bp.-szerte feltűnést keltett eset emléke” a helyes megoldás?
A befejezett melléknévi igenév a klasszikus nyelvtani hagyományok szerint csak akkor használható aktív értelemben, az alanyra utalva, hogyha tárgyatlan (pl. fagyott föld, érkezett áru — a fagyásnak, érkezésnek nincs tárgya, s az igék alanya a föld, az áru). Tárgyas igék esetén azonban hagyományosan csak passzív értelemben használjuk ezt a melléknévi igenevet, a tárgyra utalva (töltött káposzta, támogatott művész — a töltés tárgya a káposzta, a támogatás tárgya a művész, s a cselekvést valaki más végzi, aki ebben a szerkezetben nincs megnevezve).Minthogy a „feltűnést kelt” szerkezet kétségtelenül tárgyas, a „kelt” igéből képzett befejezett melléknévi igenév („keltett”) mellett elvileg csak az lehet jelzett szó, ami a tárgya volt: „a keltett feltűnés” (bár ez nem a kérdezett mondatba illik). A „feltűnést keltett eset” annyiban problémás (noha terjedőben van), hogy nem az esetet keltette bárki is, hanem az eset maga keltette a feltűnést. A folyamatos melléknévi igenevet („feltűnést keltő eset”) ezzel szemben némelyek azért kerülik, mert úgy érzik: csak olyanra utalhat, ami épp most történik, holott az eset még jóval korábban keltett feltűnést.
A hagyományos álláspont mégis ezt javasolja: vagyis inkább a folyamatos melléknévi igenevet értelmezi jelen helyett múlt idejű értelemben, a főigéhez viszonyítva, semmint a befejezett melléknévi igenevet használná passzív helyett aktív értelemben, a meglévő tárgy dacára. Ez feltehetőleg abból adódik, hogy az utóbbi mondattanilag nagyobb fennakadást okoz, mint amennyi jelentésbeli kétséget okozhat az előbbi, tekintettel a mondat állítmányára („elmúlt”), amely egyértelművé teszi, hogy az egész a múlt időben játszódik (világos, hogy nem olyasvalaminek az emléke múlt el, ami e pillanatban még mindig történik). Emellett hangtani okokra is hivatkozni szoktak (a -t, -tt rag túlzott ismétlődésére).
Emiatt tehát a „keltő” alakot javaslom, és ajánlom figyelmébe Nádasdy Ádám írását „A töltött Erzsébet” címmel:
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/97.html
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.