a hozzáillő vad ábrázattal

A “hozzáillő” ill. “hozzá illő” helyes használatával kapcsolatban lenne kérdésem: “Óriási termetű, fekete ember, a hozzáillő vad ábrázattal.”

A “hozzáillő” szó egybeírása két tényezőtől függ: egyrészt hogy létezik-e a keresett jelentésben “hozzáillik” ige (és létezik, a Magyar értelmező kéziszótár tanúsága szerint — ha nem létezne, akkor az első tagját nem tekinthetnénk igekötőnek, csak határozószónak), másrészt hogy nincs-e rámutató értelemben, hangsúlyosan kiemelve a “hozzá” szó (ilyenkor ismét határozószónak minősül), pl. “Hozzá illik inkább ez a kalap, nem Péterhez!”

Ezt írja erről a szabályzat 131. e) pontja:
“Az igekötővel alakilag azonos határozószót is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem hozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek); (csak) rá (= őrá) gondolok, de: (rossz) rágondolni is; stb. Csak különírt (határozószói) formája van a nem egyes szám harmadik személyű alakoknak: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok stb.”

A kérdezett mondatban a “hozzá” nincs ilyenformán kiemelve (hiszen nem merülhet fel szembeállítás), így egybeírható: “hozzáillő”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.