kiötlött (esetleg kiötölt)

„és az ő hiábavalóan kiötölt megoldásai kísérletei” – a korábbi kérdések között ugyan már találkoztam a kiötölt-kiötlött problémával,mégsem tudom eldönteni, vajon ebben a mondatban melyiknek kell szerepelnie.

A kérdezett mondatban melléknévi igenévről van szó, mivel a „megoldási kísérletei” kapcsolat jelzőjeként szerepel, és ilyen szerepben nem állhat ige.

Létezik egy olyan tendencia, mely szerint a magánhangzó + két t-s alak inkább melléknévi igenevet jelöl (pl. fonott, állott, varrott, unott, írott), az egy t-s végződés pedig inkább az igét (font, állt, varrt, unt, írt). Ez vonatkozik a hasonló -l végű igékre is (hajlott, ill. hajolt). Ennek alapján a „kiötlött” alak lehetne inkább a melléknévi igenév (amely a fenti mondatba is kell), a „kiötölt” pedig az ige. Számtalan igénél azonban nincs ilyen elkülönülés, és az egyetlen meglévő alak fordul elő mindkét értelemben (pl. közölt, törölt, pazarolt, párolt, javasolt, ünnepelt, másfelől viszont döglött, foszlott, feslett, ha csak az -l végű igéket tekintjük).

Ennél a szónál azonban a Magyar Nemzeti Szövegtár adatai szerint mindkét jelentésben inkább a „kiötlött” alak fordul elő. Az igei előfordulás igen ritka, és 3 példája mind ebben a „kiötlött” alakban szerepel (ami a fenti elvek szerint a melléknévi igenévre lenne jellemző), a melléknévi igenevek többsége (37) pedig ugyanezen formában jelenik meg, s néhány (10) a „kiötölt” formában. A „kiötlött” alak túlsúlya a hasonló („l” végű hangzókivető v. hangzóvesztő) igék hasonló formái (döglött, foszlott, feslett) alapján nem is meglepő.

Én tehát melléknévi igenévként és igeként is a „kiötlött” alakot ajánlom — nem mintha helyesebb lenne a másiknál, hanem mert gyakoribbnak, elterjedtebbnek, szokványosabbnak tűnik, és a hasonló igéknél látható tendenciába is jobban beleillik.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.