kora/korai, középső és késő/kései bronzkor

2009. 03. 03.

Két kérdésre szeretnék választ kérni: hogyan kell írni helyesen a korszakok kora(i), középső és késő szakaszait, és itt helyes-e a nagykötőjel?
“A korai és középső bronzkor folyamán (Kr. e. 2700–1300) hazánk területén két különböző gazdálkodási és életforma vált általánossá…”

A “kora” szó különíródik a korszakot jelző szótól, amelynek az elejét jelöli: “kora barokk, kora gótika, kora reneszánsz, kora újkor” (Osiris-féle Helyesírás, 949. o.). A Magyar értelmező kéziszótár szerint a “korai” melléknév is használható ugyanilyen értelemben, pl. korai barokk.

A “középső” szó kevésbé tűnik gyakorinak ilyen értelemben (helyette előfordulhat például “érett gótika” vagy “a bronzkor derekán”), de világos és könnyen érthető, úgyhogy használható (természetesen különírva). Az időszak végére pedig a “késő”, esetleg a “kései” szóval utalhatunk, szintén különírva (az OH. szerint “késő barokk, késő gótika, késő reneszánsz” stb., ill. “kései ómagyar kor”).

Egy adott válaszban csak egyetlen kérdésre szoktunk reagálni, és arra kérjük látogatóinkat, hogy a kérdéseiket külön-külön tegyék fel. De ha már a kérdések egyazon mondatra vonatkoznak, témában is közel állnak egymáshoz, és egyszerű a válasz, itt kivételt teszek.

Igen, a szabályzat 263. c) pontja értelmében a valamettől valameddig viszony kifejezésére nagykötőjelet használunk.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra