határozott névelő megszólítás előtt

Ha egy orvoshoz, elnökhöz, tanárhoz stb. fordulok, hogyan helyes: ha névelőt használok, vagy anélkül? A mondat: Szeretném megkérdezni (a) Doktor (Elnök, Professzor stb.) Úrtól, hogy…

A kérdés eldöntéséhez „azt kell tudnunk, hogy az efféle mondatok szerkezetvegyülés útján jöttek létre. Az egyik alapváltozat ez: Nem szeretném zavarni [ti. önt], Professzor Úr – itt a megszólítás őrzi önállóságát, s nem túri meg a névelőt. A másik alapváltozat a következő: Nem szeretném zavarni a professzor urat – ez szabályosan megszerkesztett, de megszólítás nélküli mondat; nem arra vonatkozik, akihez intézzük, hanem egy harmadik személyre (a professzor urat szókapcsolatot azért kellett itt névelővel és kisbetűvel írnunk). A kétféle változattípus keveredéséből alakult harmadikban azért ingadozik a névelőhasználat, ill. nyelvérzékünk a névelő dolgában, mert a két alapváltozat más-más megoldást sugall. Noha hibásnak egyik sem tekinthető, a kettő közül mégis a névelőtlen szerkesztésmód a jobb, mivel – a másikkal ellentétben – nem ad lehetőséget félreértésre.” (Grétsy László – Kovalovszky Miklós [főszerk.], Nyelvművelő kézikönyv. I. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1983. 92–93. o.)
Tehát a leghelyesebb így (hiszen ez a legtisztább megszólítási szerkezet): Szeretném megkérdezni, Doktor/Elnök/Professzor Úr, hogy… Helyes ez is: Szeretném megkérdezni Doktor/Elnök/Professzor Urat, hogy… De ha nem hozzá, hanem csupán róla szólunk, csakis ez a jó: Szeretném megkérdezni a doktor/elnök/professzor urat, hogy…
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.