földrajzi nevek -i képzős származéka

2009. 03. 20.

Mindig fejtörést okoz a kötőjellel összekapcsolt földrajzi nevek -i képzős származékainak írása (különösen azok tanítása). Hogy írjuk: Zalai-dombsági vagy zalai-dombsági? (Az előtag közszónak vagy tulajdonnévnek számít?) A velencei-tavi mintára kisbetűvel írnám.

A helyesírási szabályzat 176. pontja szerint „Ha egy földrajzi név egy földrajzi köznévből és egy eléje járuló (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszóból vagy tulajdonnévből áll, a nagybetűvel kezdett előtaghoz kötőjellel kapcsoljuk a kisbetűvel kezdett utótagot. – Az -i képzős származékokban a kötőjelet meghagyjuk. Ha az alapforma előtagja tulajdonnév, ennek nagy kezdőbetűjét megtartjuk, egyébként az alakulatot kisbetűvel kezdjük.”
A kérdezett szó esetén ez a következőképpen néz ki. A fönti földrajzi név egy -i melléknévképzővel ellátott tulajdonnévből (ami tehát a képző miatt köznévnek, nem pedig tulajdonnévnek számít) és egy földrajzi köznévből áll: zalai + dombság > Zalai-dombság. Ha az így létrejött alakulat kap egy -i képzőt, akkor a köznévi elem kezdőbetűje azonnal kisbetűsre vált: zalai-dombsági.
Természetesen ez a helyes írásmód a velencei-tavi, dunántúli-középhegységi stb. szavak esetében is.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra