Mi az a modern filológia?

E kérdésre a választ a Modern Filológiai Társaság éves konferenciája adhatja meg, amely 2009. június 24–25-én volt az ELTE BTK Gólyavár épületében. Veszelszki Ágnes beszámolója

Az idei előadássorozat központi témája a világ nyelvi képe volt. Az első napon 15, a másodikon 19 előadás hangzott el. A konferencia nyitása és zárása is különleges zenei élményt nyújtott: két-két klasszikus dal hangzott el az ELTE zenei tanszéke hallgatóinak előadásában.

A komolyzenét követően Nyomárkay István, a Modern Filológia Társaság elnöke nyitotta meg a konferenciát. Az üléselnök, Gadányi Károly a szláv filológia jövőjéről tartotta a szerda délelőtti ülés első előadását, amelyben kifejtette, hogy a jövő nem létezhet a múlt nélkül, így a szláv filológia történetét is ismertette. Az előadó anekdotákkal is színesítette előadását: például arról, hogy Magyarországon is milyen zűrzavar él a szláv nyelvekkel kapcsolatban, hiszen a Ljubljanában, szlovén szakon végzett tanár diplomáját „hiteles magyar” fordításban így kapta meg: szlovák nyelv és irodalom szakos tanár… Bańczerowski Janusz Nyelv, nyelvhasználat és a világ nyelvi képe címmel tartotta a konferencia témaadó előadását. A természetes nyelvi kommunikáció nem lineárisan tárolt egységek előhívásával, hanem az agyunkban szövedékesen, kontinuumszerűen létező kommunikációs fragmentumok segítségével jön létre. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy olyan emberek is képesek a beszédre, akik nem ismerik expliciten a grammatika absztrakt szabályhalmazát. Keszler Borbála a 16–17. századi (orvosi) recepteket mutatta be, ezúttal elsősorban lexikai szempontból. A szavakat szemantikai csoportosításban mutatta be, több szó különösen elnyerte a hallgatóság tetszését. Gósy Mária Szövegértés alapú narratívák címmel egy pszicholingvisztikai vizsgálatról számolt be: a kísérletben a BEA (spontánbeszéd-adatbázis) résztvevőinek egy egyszer elhangzó szöveget kellett azonnal visszamondaniuk. A szöveg egy, a török időkben játszódó monda volt. Gósy Mária és munkatársai a visszamondott szövegeket statisztikai módszerekkel elemezték, és azt állapították meg, hogy az érettségizett vagy diplomás férfiak és nők a szöveg legfőbb összefüggéseit megértették, de a részletekre már nem emlékeztek (annak ellenére sem, hogy ezeket az információkat még a rövid távú memória tárolhatta). A szövegértésben nagy szerepet játszik a meglévő (nem csak nyelvi) tudás integrálása. Frank Tibor (Történelmi Amerika-kép amerikai történelem tankönyvekben: nyelvalakulás, fogalomváltás, képalkotás) szerint az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg a retroaktív posztmodern kora zajlik, vagyis a jelenlegi multikulturalizmust visszavetítik Amerika történelmére is. Ezt az előadó USA-beli történelmi tankönyvek vizsgálatával bizonyította, amelyekben a fehér férfit felváltotta mindaz, ami nem fehér és nem férfi. Az első nap délelőtti előadásait Sárosdyné Szabó Judit alkalmazott nyelvészeti előadása zárta, a pontszerű esettanulmányok mind-mind annak bizonyítására szolgáltak, hogy nyelvtanítás nem létezhet a grammatika tanítása nélkül.

A második ülésszak elnöke Bańczerowski Janusz, első előadója pedig Kiss Jenő volt, aki szaknyelvi standardizációs kérdésekről beszélt. Bárdosi Vilmos a világ nyelvi képét a legújabb francia frazémák tükrében mutatta be. Megtudhattuk, hogy ha valaki sokat költekezik, akkor a franciák szerint „füstölteti a bankkártyáját”, és ha valaki tartózkodik a választásoktól, szavazás helyett inkább pecázni megy, akkor a „horgászok pártjához tartozik”. A társaság elnöke, Nyomárkay István a magyarországi horvát dialektusokkal foglalkozott, vetített képes előadásában bemutatta, hogy a délnyugat-magyarországi horvát nyelvjárásokban milyen magyar nyelvi interferencia- és transzferenciajelenségekkel találkozhat a kutató. Például míg a köznyelvi horvátban csak körülírással lehet megfogalmazni azt, ha egy gyerek óvodába jár, addig a magyarországi horvát nyelvben erre létezik egy magyar eredetű szó is: ovudaš. Nem csupán efféle, hiánypótló átvételek vannak a horvátban mint kisebbségi nyelvben, hanem „luxus jövevényszavak” is, amelyeknek van horvát köznyelvi megfelelőjük, de idegen nyelvből kölcsönöznek egy másik formát is. Sajátos morfológiai jelenség az, ha egy magyarból kölcsönzött szó (hárpia > harpija) nyelvtani nemet kap, és létrejön a hímnemű változata is (harpijaš). Földes Csaba példái között is szerepeltek luxus jövevényszavak, a német nyelvre vonatkoztatva, illetve álanglicizmusok (Handy, Service Point, Info Point). Az előadó a mai német nyelv sokszínűségét mutatta be a regionális és társadalmi változatokon keresztül. A nyelvi dinamikára a legújabb szakkifejezés a Mehrdeutschigkeit (példaként az áfa megnevezését említhetjük: az osztrák németben Umsatzsteuer, a németországi nyelvben pedig Mehrwertsteuer). Pál Ferenc Újraolvasott fordítások – újrafordított művekben című előadásában a portugál Pessoa 1931-es Autopsicográfia című versének öt magyar fordítását hasonlította össze, szoros szövegelemző módszert követve. Lukács István a lefordíthatatlan lefordíthatóságáról beszélt, példaként Csokonai Lili [Esterházy Péter] Tizenhét hattyúk című regényét hozta. Fordítás volt a témája Vig István előadásának is, aki a történeti fordítástudomány fontosságát hangsúlyozta. A Bańczerowski Janusz vezette doktoranduszcsoport munkájáról Ryzhukhina Galina számolt be. A kutatócsoport a munka fogalmának képét vizsgálta a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben, kérdőíves anyag alapján. A szerda délutáni ülésszak tudományos részét Pátrovics Péter előadása zárta, aki az idő nyelvi képéről és kategóriájáról beszélt. Az idő (nyelvi) képét a vallás, a filozófia és a tudomány nézőpontjából közelítette meg, majd aforizmákat, frazémákat hozott példaként az idő nyelvi megjelenítésére.

Az előadások után Nyomárkay István átadta a Modern Filológiai Társaság érdemérmét. Az idei díjazott Bárdosi Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézetének igazgatója, a Francia Tanszék vezetője lett. Ekkor mutatta be a kitüntetett szerkesztő a tavalyi konferencia összegző kötetét (Quo vadis philologia temporum nostrorum? Korunk civilizációjának nyelvi képe. Szerk.: Bárdosi Vilmos. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2009).

A társaság elnöke, Nyomárkay István köszöntötte Az év szakdolgozata pályázat nyerteseit. A társaság új, online folyóiratának, a Modern Filológiai Szemlének a szerkesztői értékelték a pályázatokat. Veszelszki Ágnes négy számot említett a beadott szakdolgozatokkal kapcsolatban: közel 160 szakdolgozat érkezett, nyolc (magyar, angol, francia, német, spanyol, olasz, orosz és lengyel) nyelven. A dolgozatok nagy száma miatt a bírálók három kategóriát hoztak létre: így nyelvészet, irodalom, illetve kommunikáció témakörben külön-külön értékelték tíz szempont szerint a pályázatokat. A négy számot Pál Dániel Levente továbbiakkal egészítette ki: a bírálók összesen közel tízezer oldalnyi szöveget olvastak el, s ezeket az előre megállapított szempontrendszer szerint értékelték egy százas skálán. Az értékelésben elsősorban tartalmi (logikus felépítés; a téma, illetve a feldolgozásmód eredetisége; szakirodalmi tájékozottság; új eredmény bemutatása, kreatív megoldása; kutatás-módszertan helyessége; a szaknyelv használata), másodsorban formai (vizuális szerkesztettség; nyelvi helyesség, pontos fogalmazás; helyesírás) szempontokat vettek figyelembe. Nyelvészetből a 2009-es év szakdolgozatát Borbély Angéla készítette el orosz nyelven orosz–lengyel lexikai párhuzamokról (Pécsi Tudományegyetem, konzulense: Robert Wołosz). Irodalomból a zsűri Zsigmond Adél „a méreg az mandulaízű”. A nézőpontiság kérdése és következményei a gyermeki gondolkodást érvényesítő kortárs magyar családregényekben című dolgozatát értékelte a legjobbnak. Zsigmond Adél a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, irányító tanára: Balázs Imre József. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjaként, Speidl Zoltán vezetésével írta dolgozatát a kommunikációtudományi díjazott: Havasmezői Gergely. A filológiai szempontból különösen precíz dolgozatának témája az 1918–19-es Vörös Ujság volt. Ezúton is gratulálunk a díjazottaknak. (A dolgozatokat el lehet majd olvasni a hamarosan induló www.mfszemle.hu honlapon.) A szerda esti program kellemes hangulatú fogadás volt.

Június 25-én csütörtökön a délelőtti ülés Nyomárkay István elnöksége mellett zajlott. Az ülésszakot Balázs Géza előadása nyitotta, amelyben az előadó az antropológiai nyelvészet nyelvi képét mutatta be. Ezt követően elsődlegesen fordítástudományi előadások hangzottak el. Albert Sándor a szöveghűségről adott elő – filológiai megközelítésben. Klaudy Kinga kérdésfelvetése a következő volt: Mennyire nyelvspecifikusak a fordítási univerzálék? Pacsai Imre a tükörfordítások szerepével foglalkozott a világ nyelvi képének formálódásában. Fábián Zsuzsanna az olasz penna és a magyar toll szó jelentésszerkezetét elemezte lexikográfiai szempontból. A magyar nyelvben a toll szó a madár testét borító szőrzet jelentésen kívül utalhat a kulcs vagy az evező tollára, a hagyományos vagy az újszerű íróeszközre, de akár arra is, hogy valakinek jó az írott nyelvi stílusa (jó tolla van). Az olasz nyelvben még több sajátos jelentés kapcsolódik a penna szóhoz: jelenthet akár hegyi vadászt, haluszonyt, sőt egy speciális tésztafajtát is (magyarul tollhegy- vagy penne tészta). A 2009-es Kazinczy-évhez kapcsolható Benő Attila beszámolója, aki az „Erdély Kazinczyjának” is nevezett Döbrentei Gábor fordítási elveit ismertette. A kezdetben Kazinczy-barát, később elvi ellenség Döbrentei bírálta Kazinczy Ferencnek a „fentebb styl” jegyében használt nyelvi idegenszerűségeit. Az előadó unikumként említette Döbrentei 1830-as Macbeth-fordítását, amely az első olyan Shakespeare-fordítás volt, amelyet nem a német közvetítőnyelvből, hanem az eredeti angolból készítettek. Akár a szerdai Frank Tibor-féle előadás folytatásaként, más szempontból való kiegészítéseként is értékelhetjük Szőllősy-Sebestyén András megszólalását, azaz egy nyelvész gondolatait a politikai korrektségről. Különleges színt jelentett Vihar Judit előadása, aki a japán író, Nacume Szószeki műveinek fordítási problémáiról szóló ismertetőjében egy regényrészlet felolvasásával élénkítette fel az egyébként is lelkes és kitartó közönséget. Az irodalmi kérdésfelvetések után egy szaknyelvi beszámoló következett: Lesfalviné Csengődi Ágnes a szlovák jogi szaknyelv néhány sajátosságát mutatta be.

A délutáni ülésen elsőként az üléselnök, Papp Andrea szólalt fel: hét, szinte teljesen ismeretlen, magyar műfordítónő portréját vázolta fel. Felvetette, hogy érdemes lenne egy műfordítónői ki-kicsodát létrehozni. Szijj Ildikó a portugál nyelvben előforduló (állat)hangutánzó szavak morfológiai kérdéseivel foglalkozott. Mojzer Anna a művészet nyelvezetét próbálta értelmezni, a desegno (> dizájn) jelenségén keresztül. Multimediális előadást tartott Fürth Eszter, aki a kortárs amerikai sorozatokkal vetette össze a tévéreklámokban alkalmazott filmnyelvet. Audiovizuális illusztrációjában összehasonlította például a Dr. House tévéfilmsorozat egyik jelenetét (utazás a szereplő agyába[n]) egy fejfájáscsillapító reklámjával, illetve a CSI: Miami helyszínelőket az egyik mosóporreklámmal (a szövetszálak felnagyítása). Menaker Angelika az elmúlt húsz év anglicizmusait vizsgálta elsősorban a spanyol, másodsorban a német nyelvben. Dudás Mária 19. és 20. századi bolgár és magyar regénycímeket vetett egybe, formális aspektusból. Dziewońska-Kiss Dorota kontrasztív elemzésében lengyel és magyar frazeologizmusokban vizsgálta az állatnevek előfordulását (pl. hűséges, mint egy kutya; buta liba). Veszelszki Ágnes az asszem diskurzusjelölő, metapragmatikai elem grammatikalizációs folyamatát mutatta be, korpuszvizsgálat alapján. A bőséges példatár azt bizonyítja, hogy az azt hiszem főmondatból fuzionált metaoperátort nem csupán a formai redukció, hanem pragmatikai erősödés is érintette. Pál Dániel Levente előadása is a meglepetés erejével hatott: a Pszichiátriai alapú szövegdiagnosztika című beszámolójának végén egy metaforikus fordulattal a szöveget a pszichológus kanapéjára helyezte. Ezt a prezentációt egy pszicholingvisztikai kísérletbeszámoló követte: Gyarmathy Dorottya az alkoholos állapotban lévő kísérleti személyeknél a beszédellenőrzés működését vizsgálta.

A konferencia előadásaiból 2010 tavaszán jelenik meg a konferenciakötet, ismét Bárdosi Vilmos szerkesztésében.

A Modern Filológiai Társaság konferenciájának programja:

Június 24. szerda
Megnyitó: Nyomárkay István, a Modern Filológia Társaság elnöke
Gadányi Károly: A szláv filológia jövője
Bańczerowski Janusz: Nyelv, nyelvhasználat és a világ nyelvi képe
Keszler Borbála – ifj. Kaán Miklós: A XVI–XVII. századi receptek nyelvi képe
Gósy Mária: Szövegértés alapú narratívák
Frank Tibor: Történelmi Amerika-kép amerikai történelem tankönyvekben: nyelvalakulás, fogalomváltás, képalkotás
Sárosdyné Szabó Judit: Nyelvészet vagy kommunikáció?

Kiss Jenő: Szaknyelvi standardizációs kérdések
Bárdosi Vilmos: A világ nyelvi képe a legújabb francia szólások tükrében
Nyomárkay István: Dialektusok nyelvi világképe
Földes Csaba: Dinamika, sokszínűség és változás: modellek és koncepciók a mai német nyelv leírásához
Pál Ferenc: Újraolvasott fordítások – újrafordított művekben
Lukács István: A lefordíthatatlan lefordíthatóságáról
Vig István: A történeti fordítástudomány fontossága

László Nelli (Bańczerowski Janusz et al.): A munka fogalmának képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben (kérdőíves anyag alapján)
Pátrovics Péter: Az idő nyelvi képe és kategóriája

Fogadás; érdemérem és emléklapok átadása

Június 25. csütörtök
Balázs Géza: Az antropológiai nyelvészet nyelvi képe
Albert Sándor: A szöveghűségről – filológiai megközelítésben
Klaudy Kinga: Mennyire nyelvspecifikusak a fordítási univerzálék?
Pacsai Imre: A tükörfordítás szerepe a világ nyelvi képének formálódásában
Fábián Zsuzsanna: Jelentésszerkezetek elemzése szótári tanulságokkal (olasz penna, magyar toll)
Benő Attila: Döbrentei Gábor fordítási elvei
Szőllősy-Sebestyén András: Egy nyelvész gondolatai a politikai korrektségről
Vihar Judit: A Kölyök és a Biciklinapló. Fordítási problémák Nacume Szószeki műveivel kapcsolatban
Lesfalviné Csengődi Ágnes: A szlovák jogi szaknyelv néhány sajátossága

Papp Andrea: Arcképvázlatok. Műfordítónők a magyar irodalomban
Szijj Ildikó: Hangutánzó szavak képzése a portugál nyelvben
Mojzer Anna: A művészet nyelvezetének értelmezési kérdései
Fürth Eszter: A kortárs amerikai sorozatok filmnyelvének alkalmazása a tévéreklámokban
Menaker Angelika: Az elmúlt 20 év anglicizmusai a spanyolban és a németben
Dudás Mária: Bolgár és magyar regénycímek
Dziewońska-Kiss Dorota: Állatnevek és állatok testrészeik lengyel és magyar nyelvi minősítésben
Veszelszki Ágnes: A grammatikalizáció – különös tekintettel az asszemre
Pál Dániel Levente: Pszichiátriai alapú szövegdiagnosztika
Gyarmathy Dorottya: A beszédellenőrzés működése alkoholos állapotban

Veszelszki Ágnes (ELTE)