túlnyomó

Szeretném megkérdezni, mi lehet az oka, hogy az ÉKsz-ban, a “túlnyomó” szónak nem tüntetik föl az uralkodik, túlsúlyban/előnyben/fölényben van érteményét is (ami a latin prevalálnak, prevalensnek felelne meg). Tehát hiányolom az említett szótárból a “vmi túlnyomó” (vmi prevalál, prevalens) szerkezetet.
A világhálón rábukkantam több példára is. Itt álljon kettő: “Ebből magyarázható, hogy egyéniségében túlnyomó az érzelem és a passzivitás.”, “E téren ugyanis eddigelé mindenütt az irodalmi és művészeti oktatás volt a tulnyomó, mellyel esztetikai műveltséget akartak a nőknek biztosítani.”.
Ballagi Mór híres szótárában ez áll:
Túlnyomó, mn. 1) számra, mennyiségre, szellemi értékre a többieket fölülmúló; Észak-Amerikában az angol elem túlnyomó; 2) a többinél nagyobb kedveltségnek örvendő; korunkban a reál irány túlnyomó. Innen: Túlnyomóság. fn.

Szótárkészítéskor a szavak meghatározásában a tömörségre törekszenek a szerkesztők. A német überwiegend tükörfordításaként keletkezett túlnyomó melléknév jelentésében tapasztalhatjuk is ezt a szándékot. Az 1962-ben kiadott hétkötetes értelmező szótárban ezt olvassuk: a többit felülmúló, uralkodó jellegű; legtöbb, legnagyobb, döntő. Az egykötetes Magyar értelmező kéziszótárban (pl. a 2003-as kiadásban) valamivel rövidebb a meghatározása: ’ a többit felülmúló’. Ebben benne rejlik az ’uralkodó, túlsúlyban levő’ jelentés is, melyet a szinonimák között meg is találunk pl. a Magyar szókincstárban (Kiss Gábor főszerk., Tinta Kiadó, Budapest, 2000, 862. o.) és a Nyelvművelő kéziszótárban (Grétsy László – Kemény Gábor, Tinta Kiadó, Budapest, 2005. 575. o.).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.