Érdeklődéssel hallgatom a rádióban a nyilatkozók – szerintem szörnyebbnél szörnyebb – nyelvi (szó) „kreálmányait”. Legutóbb pl. a rendőrség szóvivője nyilatkozott arról, hogy Szőreg mellett egy autóbusz „lehaladt” az útról. Persze lenne erre a hétköznapi nyelvben is használt szó is (pl. letért, esetünkben mivel egy utas rántotta el a kormányt letérítették az útról). Nem igazán értem, miért nem beszél úgy egy szóvivő, ahogyan a magyar népesség nagy része tenné. Szerintem ez a „lehaladt” szó ezerből csak néhány embernek jutna eszébe, ha el kellene mondani a történteket. Önnek mi a véleménye erről?
(Hasonlóan érdekes szó pl. a „leinternetezni” is…, bár ezt lassan már kezdem megszokni, pláne ha közben „lehaladok” az útról.)
A lehalad szó valóban meglehetősen szokatlan, bár nem teljesen idegen a magyar nyelvtől ennek az igekötőnek és igének az összetétele; elvétve előfordul lefelé irányuló mozgás jelölésére a köznyelvben ( „lehalad a lépcsőn, a rézsűn” Magyar Nemzeti Szövegtár) és a szépirodalomban is, például Arany Jánosnál a Toldi estéje negyedik énekében („Nem dobban az úton lovaik lába sem,/Körme sík homokba csuklóig lehalad (…)”). Az említett baleset is úgy történt, hogy az autóbusz, miután letért az útról, egy rézsűről gurult vagy csúszott le, majd felborult. Valószínűleg a közlekedési szaknyelvben használatos, és a szóvivő feltételezhetően azért használta, mert szakszerűen akart fogalmazni, vagy azért, mert nem tudta pontosan megnevezni, milyen módon jutott le az autóbusz a rézsű aljáig. Mivel azonban a rádióhallgatók nagy része számára minden bizonnyal ismeretlen és furcsának tűnik, zavarhatja a megértést.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.