légy szíves – légyszi

Egy számomra nagyon érdekes kérdéssel fordulok Önhöz.
Légy szíves – rendben, ezt így írjuk.
De mi van akkor, ha mindezt a köznyelv rövidíti: légy szí’, vagy légyszi, esetleg lécci?
Persze a magyarázat is roppant módon érdekel.

Teljesen szabályosnak mondható forma lenne a légy szí’, hiszen az eredeti szófordulatból egy hiányjellel jelzi a rövidebbé válást. Ezzel az írásformával két baj van: 1. a beszédbeli rövidülést nem jelöli kellő mértékben (a két alkotó tagot különírja, az í hosszúval szerepel); 2. a kialakult írásgyakorlatot nem követi (a Magyar Nemzeti Szövegtárban például a légy szí’ alak nem szerepel).
A kérdésben szereplő változatok közül a légyszi írásmód javasolható, mert ebben még nagyjából felismerhető a két alkotóelem: a létige E/2. személyű, rövidebb alakú felszólító módja (légy) és a szíves szó megrövidült szi kezdő szótagja. Ráadásul ez a forma megegyezni látszik a kialakult írásgyakorlattal is, hiszen a Google keresőprogram 2009. október 29-én 297 000(!), a Magyar Nemzeti Szövegtár 20 találatot jelzett erre az alakra.
Az egyik internetes többnyelvű szótár is ezt az alakot tartja számon: http://en.wiktionary.org/wiki/l%C3%A9gyszi.
Természetesen az ejtésmódot még inkább tükröző léci, lécci írásmódok is elfogadhatók, ha a nyelvhasználó tudatosan, adott stiláris töltettel kívánja használni. (Ilyenre leginkább bizalmas hangvételű műfajokban, az internetes nyelvhasználatban, illetve szépirodalmi művekben van példa.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.