a, az névelő személynevek előtt, csukoljon

Hogy helyes a következő mondat: Kérlek, szólj a Szilvinek! vagy Kérlek, szólj Szilvinek!? Valóban helytelen a személynevek előtti határozott névelő?
Másik kérdésem: ha valaki csuklik, hogy lehetne neki mondani, hogy ne tegye?

A nyelvművelés már régóta kifogásolja a határozott névelőnek személynevek előtti fölösleges használatát. A személynevek már eleve határozottak, így szükségtelen hozzájuk kapcsolni a névelőt. Ennek ellenére sokan úgy érzik, más stílusértékű a névelős személynév. A Nyelvművelő kéziszótár mindezt a következőképpen taglalja: “A bizalmas köznyelvben — s ennek hatására s a sajtónyelvben is — elterjedt néhány igen népszerű művésznek ilyen említése: a Kondor (Béla); a Bilicsi (Tivadar); a Psota (Irén); a Garas (Dezső). Ezt a szabálytalan, egyúttal idegenszerű (németes) formát azzal védték meg, hogy az illetők mintegy fogalommá váltak, ezért »jár nekik« a határozott névelő. A beszélt, tréfás beszélt nyelvben nem kifogásolható a nevek előtti névelő, a művelt köznyelvben azonban kerülendő modorosság.” A Kérdezett mondat helyesen tehát: Kérlek, szólj Szilvinek!
A másik kérdésről:
A magyar nyelvben kb. hetven olyan -lik, -zik végű igénk van, amelynek felszólító módú alakjaiban zavaró a mássalhangzó-torlódás. Ilyenek például: áramlik, bicsaklik, bomlik, ízlik, rémlik stb. Ismét a Nyelvművelő kéziszótárt idézve a kézikönyv a következőket ajánlja: „a szóban forgó igék kérdéses alakjaiban a teljes tőváltozat alkalmazása a helyénvaló, még akkor is, ha ez a forma szokatlanul hat: Tehát: áramoljon, bicsakoljon (ki), bomoljon, csukoljon stb.” Ha a csukoljon alakot nagyon zavarónak érezzük, élhetünk a körülírásos (Pl.: Megtennéd, hogy nem csuklasz?) módszerrel is.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.