sztereo- (előtag) és sztereó (melléknév/főnév)

2009. 11. 17.

Informatikai szakemberként és oktatóként – többek között – sztereo képek feldolgozásával foglalkozom. Régóta kérdés, hogy vajon “sztereo” vagy “sztereó” a helyes írásmód. Sztereó hang esetén nyilvánvaló a hosszú írásmód, mint ahogy – tudtommal (ld. még magyarhelyesiras.hu) a “térbeli” kifejezésre “sztereo~”-t, vagyis a rövid változatot használjuk. Erre példa ott a sztereofilm. Én szívem szerint a sztereo képek (sztereoképek?) felvételére alkalmas két kamerából álló “sztereo kamerapár”-t rövid hangzóval írnám, de valójában inkább az önök véleménye érdekelne.

Elvileg mindkét írásmód helyes lehet, de más-más helyzetben. A sztereo- mint idegen előtag (prefixum) alapesetben rövid o-val írandó. A hosszú ó-s írásmód egyrészt akkor képzelhető el, ha önmagában áll (elsősorban melléknévként, esetleg főnévként), összetételben pedig csak akkor fordulhat elő, ha létezik főnévként megszilárdult alakja, és ez kapcsolódik össze egy másik főnévvel.

A sztereoszkóp, sztereofényképezés stb. előtagjaként tehát csakis rövid o-val állhat (idegen és magyar utótagokkal egyaránt). Létezik azonban egy önállóan használt, jelzői változata is a szónak, a sztereó, mint pl. sztereó hangzás, sztereó készülék, sztereó rádió. Ahol az utótag is magyar szó, olyankor nem mindig könnyű az elkülönítés: az egybeírást alapvetően olyankor alkalmazzuk, ahol az utótagnak nem pusztán jellemzőjét, hanem egy bizonyos fajtáját jelöli: a sztereó rádió különíródik, de a sztereoadás már egybe. (Elismerem, hogy ezt nem könnyű és nem is mindig egyértelmű elkülöníteni.)

És van még az a speciálisabb eset, ami itt talán kevésbé jellemző: ha kialakul a “sztereó” szónak egy főnévi jelentése, ami kifejezetten tárgyra, készülékre utal (ahogy mondjuk a “videó” a képmagnóra utal), és ilyen értelemben képezünk vele összetételt, olyankor az egybeírt változatban is megőrzi a hosszú ó-t (pl. egy ilyen készülék vásárlása a “sztereóvásárlás” lenne, ahol nem a vásárlás történik sztereóban, hanem egy sztereót vásárolunk meg, bármi is légyen az).

A “sztereokép” szerintem a “sztereofilm” (OH. 1342.) alapján egybeírható (hiszen a képnek nem pusztán egyik jellemzőjét, hanem egy meghatározó fajtáját jelöli).

A kameráknál először is tisztázni kell: kimondottan egy kamerafajtát jelöl-e ez, vagy sem. Ha igen, akkor egybeírjuk, s így a kettőből összeállított páros írásmódja “sztereókamera-pár” (a kötőjel csak azért kell, mert 3 tagú és 7 szótagú az összetétel). Ha viszont azt akarjuk kifejezni, hogy egy sima, hétköznapi kamerapárt működtetünk sztereóban, olyankor nyilván nincs szükség az egybeírásra, hanem jelzőként illesztjük mellé a szót: “sztereó kamerapár” (ilyenkor értelemszerűen csak hosszú ó-val írhatjuk).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra