ami és amely

2009. 11. 18.

Azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy van-e egyértelmű szabály arra, hogy mikor használjuk az ‘amely’ és mikor az ‘ami’ vonatkozó névmást.
(és fenti mondatomnak a végére kérdőjel kell-e vagy pont?)

Főnévvel kifejezett szerkezetre az irodalmi nyelvben hagyományosan az “amely” szóval utalunk vissza (“elolvasta a levelet, amelyet küldtem”). Ettől azonban a legnagyobb íróink is eltértek, tehát az “ami”-t szintén elfogadhatónak mondhatjuk, különösen a köznyelvben.

Van viszont két eset, amikor csak az “ami” használható. Egyrészt: ha főnév nélkül álló névmásra utalunk vissza (pl. “én is AZT keresem, amit te”), olyankor csak az “ami” szerepelhet. Másrészt olyankor is csak az “ami” alkalmazható, ha az egész tagmondatra hivatkozunk, annak állítmányát is beleértve (“elolvasta a levelet, ami felháborított” — nem a levél háborított fel, hanem a tény, hogy ő elolvasta).

Erről bővebben Nádasdy Ádám cikkét ajánlom figyelmébe (“A burjánzó vonatkozó”):
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/14.html

illetve a Korrektorblog bejegyzését, amely idézi a Nyelvművelő kézikönyvet:
http://korrektor.blog.hu/2007/08/01/ami_amely

A kérdése végére én inkább pontot tennék, mert a főmondat is hangsúlyosnak tűnik (“Azt szeretném megkérdezni Öntől”). Ha viszont ez után kettőspontot tesz, és elhagyja a “hogy”-ot, akkor a teljes mondat végére már mindenképp kérdőjel kívánkozik a 242. pont értelmében.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra