írásjel helyzete a zárójeles forrásmegadáshoz képest

Egy-két esetben nem vagyunk biztosak az idézési szabályokat illetően (mikor kell lezárni, és mikor kell a mondatvégi írásjelet kitenni).

Íme a bekezdés:
Ezért a Biblia olvasásakor a kis Sámuel hozzáállását kell elsajátítanunk, akinek Éli a következő választ adta a szájába: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,9) Csendben és fogékonyan kell megállnunk a Szentírás előtt…. stb.

A helyesírási könyvet olvasva a következőt állapítottuk meg: ha forrás is van a mondatban, de kijelentő a mondat, akkor a forrás után kell a pontot tenni. Pl.: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (1Móz 1,1).
Ha bármilyen más mondatvégi írásjel van (tehát nem pont) akkor azt az idéző jelen belülre kell tenni, mint az 1Sám 3,9 esetében is tettük. Azonban a kérdés, hogy ilyen esetben a forrás után ki kell tenni a pontot?

Az Osiris-féle Helyesírás 337. oldala a következőket írja:

Ha az idézetet még további szövegrész követi, például a megszakított idéző mondat folytatása vagy forráshivatkozás, a mondatzáró írásjelek közül a pontot el kell hagyni, a kérdőjelet és a felkiáltójelet azonban ki kell tenni.

(…) Pásztor Emil szavait: „Amikor ésszerű az egyszerűsítés, ne idegenkedjünk tőle!”, érdemes megfogadni. Szathmári István megállapítja: „A helyesírási rendszernek és a nyelvi sztenderdnek a kialakulása két módon is összefügg” (Szathmári 1995, 16).

Ennek alapján egyet kell értenem a két javasolt megoldással.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.