kérdőjel helyzete alárendelt tagmondat és zárójeles beékelés után

2009. 11. 18.

Szintén a teológiai könyvben találkoztunk egy érdekes esettel. A mondat – amiben egy idézet is szerepelt – egy kérdés volt. Azonban az idézett szakasz után már egy kicsit furán néz ki a kérdőjel.

Íme a szakasz:
Hol találhatnánk erőteljesebb szavakat azoknál, amelyeket a Zsidókhoz írt levél bevezetésében olvasunk: “Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (1,3)?

A kérdés, hogy végül is jó helyen van-e a kérdőjel.

A mondatvégi írásjelet a főmondat határozza meg, és ez az írásjel minden egyéb jelet, idézetet, beszúrást követ, ami a mondatba tartozik. A kérdőjel tehát elvileg mindenképp jó helyen áll. (Akkor kellene a zárójeles részt a kérdőjel után tenni, ha az egész mondatra vonatkozna — holott az csupán a mondatba ékelt idézethez tartozik.) Gyakorlatilag nem nevezném egyértelműen hibásnak a másik megoldást sem, hiszen grafikai szempontból indokolható, és végül is kiderül, hogy a számjelzés az idézethez tartozik.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra