online

Egy szakdolgozat írása kapcsán keresem a választ arra a kérdésre, hogy az „on-line” vagy „online” írásmód helyes-e? A véleményt csatolni szeretném a dolgozathoz, melynek gyakorlatilag minden oldalán egyszer vagy kétszer szerepel az adott szó (vagy szóösszetétel).

Az „online”, ill. „on-line” szó írásmódjának kérdésére azért nehéz válaszolni, mert két mérvadó helyesírási szótár, az MTA által kiadott „Magyar helyesírási szótár” és az Osiris Kiadó gondozásában megjelent (bár szintén az MTA-hoz köthető szerzőségű) „Helyesírás” c. munka ellentmondó tanácsot ad: az előbbi szerint kötőjeles, az utóbbi szerint viszont egybeírandó.

Alapértelmezés szerint hasonló eltérés esetén az Akadémia kiadványát preferáljuk (az esetleges elírást nyilván leszámítva). Ez azonban pusztán tekintélyelvű megközelítés, és úgy vélem, ehhez csak minden más szempont hiányában, ill. azonos eredménye esetén érdemes folyamodni. Itt azonban egyéb vonatkozásokat is megvizsgálhatunk.

Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy ez voltaképp idegen szó a magyarban, így az írásmódját is az átadó nyelv (esetünkben az angol) írásgyakorlata határozza meg.
Az amerikai Merriam–Webster, valamint a brit Encyclopaedia Britannica internetes változata egyaránt az egybeírt alakot hozza:
http://www.merriam-webster.com/dictionary/online
http://www.britannica.com/bps/dictionary?query=online
— továbbá az angol nyelvű Wikipédiában is ilyen alakban írják a szócikk címét:
http://en.wikipedia.org/wiki/Online_and_offline
Ennek bevezetője említi ugyan zárójelben a kötőjeles formát mint alternatívát, viszont a cikk alján lévő „See also” (Lásd még) rovat is csupa egybeírt „online” szóval kezdődő szócikkekre utal, és a keresőben az egyéb szócikkeknél is csupán átirányításként bukkannak fel a kötőjeles írásmódú alakok.
A Wikipédiához kapcsolódó Wiktionary (Wikiszótár) a kötőjeles alakot szintén az egybeírt alak alternatív írásmódjának nevezi:
http://en.wiktionary.org/wiki/on-line
A Wikipédia és a Wiktionary persze nem végső tekintély (hiszen a tartalmuk is percről percre változhat), viszont a döntéseket általában széles közösségi háttérrel és sokféle szempont figyelembevételével hozzák meg, márpedig az itt tapasztalható egységesség valamiféle tudatos döntést sejtet (ami ráadásul egybeesik a fenti két szótár által ajánlott megoldással).

Érdemes megnézni a magyarban használt írásmódok megoszlását is. A több mint 180 millió szövegszót tartalmazó Magyar nemzeti szövegtárban ( http://corpus.nytud.hu/mnsz/ ) az „online” alak 2162-szer, az „on-line” pedig 731 alkalommal fordul elő, azaz mintegy háromszor gyakoribb az egybeírt változat. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar írásgyakorlat is az egybeírt forma felé tendál. (Ezt bizonyára az is elősegíti, hogy magyar szempontból még kevésbé tűnik indokoltnak a kötőjel: nincs jelentésmegkülönböztető, tagoló vagy más szerepe. Mivel a magyarban egyik tagja sem használatos más szavakkal, a szó a magyar nyelvérzék szempontjából nem transzparens, nem bontható részekre, nem tekinthető összetételnek, így a kötőjel külön beiktatása a magyar helyesírásban sem indokolt.)

Mindezek alapján — de főként az átadó nyelvbeli, eredeti írásmódot figyelembe véve — magam is az egybeírt „online” formát javaslom.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.