egyszín kék (ég), egyszín fehér (abrosz)
2009. 11. 21.Egyszínkék ég. Egyszín fehér abrosz.
Egybe- vagy különírandó?
Az „egyszín” szóról nem találtam adatot az általam elérhető forrásokban, így csak a saját véleményemet tudom megosztani.
E szó egybeírását az indokolja, hogy szófajilag távolról sem azonos az „egy szín” szókapcsolattal (tehát jelentésváltozásról beszélhetünk), viszont rokonítható az „egyszínű” összetétellel, vagy távolabbról az „ugyanannyi”, „éppolyan” stb. szavakkal: az „egy” itt is azonosító jelentésben szerepel.
Ezzel szemben kevésbé támasztható alá a színnév (a példákban kék vagy fehér) egybeírása az előbbi szóval, mert itt már nem feltételezhetünk olyanfajta jelentéssűrítő értelmet, ami például az „égszínkék” összetételben található (‘az ég színéhez _hasonlóan_ kék’, 129. szabálypont), vagy az egybeíráshoz vezető más tényezőt. Az „egyszín” alak a maga rendhagyóságában hordozza ezt a jelentést, s a hozzá kapcsolódó színnév mellett már pusztán nyomósító, határozószerű értelmet hordoz, valahogy úgy, ahogy a „csuda jó”, „kutya hideg” kifejezések első tagja [vö. 114. a) pont], egyéb jelentésváltozást nincs okunk keresni, ami összetételhez vezetne.
Az „egyszín kék” kapcsolatot elvileg az „egyszínű kék”-ből is származtatnánk, s ebben az esetben a képző elhagyása szükségessé tehetné az egybeírást. Az „egyszín kék” még ejthető egyetlen hangsúllyal, ám az „egyszín fehér” már aligha, s ez szintén amellett szól, hogy önálló szónak tekintsük mindkettőt, így az előbbi származtatás sem tartható. (Az „egyszín kék” egy hangsúllyal való ejtése hasonló lehet, mint amikor a „csuda jó”-t egy szóban ejtjük, noha azt is különírjuk.)
Én tehát (amint a címben is jeleztem) a különírást javaslom.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.
vissza a főoldalra
E szó egybeírását az indokolja, hogy szófajilag távolról sem azonos az „egy szín” szókapcsolattal (tehát jelentésváltozásról beszélhetünk), viszont rokonítható az „egyszínű” összetétellel, vagy távolabbról az „ugyanannyi”, „éppolyan” stb. szavakkal: az „egy” itt is azonosító jelentésben szerepel.
Ezzel szemben kevésbé támasztható alá a színnév (a példákban kék vagy fehér) egybeírása az előbbi szóval, mert itt már nem feltételezhetünk olyanfajta jelentéssűrítő értelmet, ami például az „égszínkék” összetételben található (‘az ég színéhez _hasonlóan_ kék’, 129. szabálypont), vagy az egybeíráshoz vezető más tényezőt. Az „egyszín” alak a maga rendhagyóságában hordozza ezt a jelentést, s a hozzá kapcsolódó színnév mellett már pusztán nyomósító, határozószerű értelmet hordoz, valahogy úgy, ahogy a „csuda jó”, „kutya hideg” kifejezések első tagja [vö. 114. a) pont], egyéb jelentésváltozást nincs okunk keresni, ami összetételhez vezetne.
Az „egyszín kék” kapcsolatot elvileg az „egyszínű kék”-ből is származtatnánk, s ebben az esetben a képző elhagyása szükségessé tehetné az egybeírást. Az „egyszín kék” még ejthető egyetlen hangsúllyal, ám az „egyszín fehér” már aligha, s ez szintén amellett szól, hogy önálló szónak tekintsük mindkettőt, így az előbbi származtatás sem tartható. (Az „egyszín kék” egy hangsúllyal való ejtése hasonló lehet, mint amikor a „csuda jó”-t egy szóban ejtjük, noha azt is különírjuk.)
Én tehát (amint a címben is jeleztem) a különírást javaslom.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.