odaad

2009. 11. 24.

Nagyon zavaró – legalábbis engem zavar – az ide- és az oda- igekötők helytelen használata. Jobban mondva az “ide” teljes kiszorulása sokak beszédében. Mikor először hallottam, nem is értettem: “Add már oda!” “Kinek?” – kérdeztem, mivel azt hittem, hogy egy 3. személyről van szó. Aztán kiderült, hogy az illető saját magának kért valamit. Teljesen mást jelent az “idead” és az “odaad”. Vagy van, aki nem érzi az irányok közötti különbséget? Akkor ilyen erővel azt is mondhatnánk, ha hívunk valakit: “gyere oda!” Nyelvhelyességi hiba ez vagy nyelvjárási jelenség? (Először egy dunántúli egyetemista társamtól hallottam még hajdanában debreceni egyetemista koromban.)

A Nyelvművelő kéziszótár (Tinta, Bp. 2005) többek közt ezt írja az “oda — ide” címszó alatt (417. o.):

Ügyeljünk az “oda” és a hozzá kapcsolt ige helyes használatára, amikor a beszélő(k)höz való közeledésről v. közelítésről van szó. Gyakori hiba, különösen gyermekek beszédében, hogy az “ad” ige mellett a beszélő felé irányuló mozgás, cselekvés kifejezésére is az “oda” igekötőt alkalmazzák: “add oda (a labdát)!” Értelemszerűen és helyesen: “add ide!” De: “add oda a labdát a testvérednek!”
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra