“szível”: kedvel, de: “megszívlel”: megfogad (tanácsot)

2009. 11. 25.

Szeretném megkérdezni, hogy létezik-e a szívlel igénk. A magyar nyelv értelmező szótárában nincs benne, csak a szível. Viszont a jelentése, úgy tudom, pl. megszívlel (egy tanácsot): megfogad. Szível: kedvel.

A “szívlel” ige a gondozott nyelvhasználatban valóban csak “meg” igekötővel létezik, ‘tanácsot megszívlel’ értelemben. A Nyelvművelő kéziszótár így ír róluk (Tinta, Bp. 2005, 522. o.):

szível — szívlel
Különbözik a jelentésük! A kissé népies “szível”: ‘szeret, kedvel vkit, jóindulattal van vki iránt’. A köznyelvben jobbára tagadó mondatban fordul elő: “nem szívelte ezt a munkatársát” ‘nem kedvelte, alig tudta elviselni, türelmetlen volt vele szemben’. Ritkán igekötővel is: “elszíveli” ‘elviseli, kibírja’ a megpróbáltatást, a csapást. A “szívlel” ige csak “meg-” igekötővel: “megszívlel vmit”, pl. intelmet, tanácsot, azaz megfogad, követ. Ezért szótévesztés a “szível” helyett “szívlel”-t írni, mondani, pl. “sohasem szívlelték a nők”. Helyesen: “sohasem szívelték, kedvelték v. szerették”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra