„szível”: kedvel, de: „megszívlel”: megfogad (tanácsot)

Szeretném megkérdezni, hogy létezik-e a szívlel igénk. A magyar nyelv értelmező szótárában nincs benne, csak a szível. Viszont a jelentése, úgy tudom, pl. megszívlel (egy tanácsot): megfogad. Szível: kedvel.

A „szívlel” ige a gondozott nyelvhasználatban valóban csak „meg” igekötővel létezik, ‘tanácsot megszívlel’ értelemben. A Nyelvművelő kéziszótár így ír róluk (Tinta, Bp. 2005, 522. o.):

szível — szívlel
Különbözik a jelentésük! A kissé népies „szível”: ‘szeret, kedvel vkit, jóindulattal van vki iránt’. A köznyelvben jobbára tagadó mondatban fordul elő: „nem szívelte ezt a munkatársát” ‘nem kedvelte, alig tudta elviselni, türelmetlen volt vele szemben’. Ritkán igekötővel is: „elszíveli” ‘elviseli, kibírja’ a megpróbáltatást, a csapást. A „szívlel” ige csak „meg-” igekötővel: „megszívlel vmit”, pl. intelmet, tanácsot, azaz megfogad, követ. Ezért szótévesztés a „szível” helyett „szívlel”-t írni, mondani, pl. „sohasem szívlelték a nők”. Helyesen: „sohasem szívelték, kedvelték v. szerették”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.