értelmező utáni vessző vagy annak elhagyása

2009. 11. 26.

Egy számomra fontos kérdéssel fordulok Ön(ök)höz. Egy példa segítségével a legegyszerűbb: “Pound, az imagizmus atyja, Olaszországban halt meg.” Valószínűleg egy rossz beidegződés eredménye, de én automatikusan vesszőt tennék az “atyja” után. Sajnos a vessző szükségességét és szükségtelenségét is meg tudnám magyarázni! Melyik a helyes?

A szabályzat 248. b) pontja foglalkozik ezzel:
“Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is vesszőt tehetünk: Anna, a leánya, varrni tanult. Kertjük díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte. Stb. Az ilyen közbevetésszerű értelmezőt olykor nem vesszővel, hanem gondolatjellel (esetleg zárójellel) különítjük el: A baleset sérültjét — a motorkerékpárost — kórházba szállították. Stb.”

A szabályzat tehát ahhoz a feltételhez köti a vesszőt, hogy az értelmező után szünet legyen a beszédben, és ebben az esetben is megengedően fogalmaz (“tehetünk”). A fenti mondatban mindenesetre kitenném a vesszőt: egyrészt azért, mert én ezt némi szünettel ejtem az “atyja” után, másrészt mert ha nincs ott a vessző, úgy is lehet olvasni, hogy egy Pound nevű embert szólítunk meg, és őt értesítjük arról, hogy az imagizmus atyja Olaszországban halt meg…

Egy ilyen mondatba viszont például csak egy vesszőt tennék: “Anyámat, Jutkát aznap már senki sem látta.” A mérlegelés lehetősége tehát fennáll, a fenti szempontok alapján.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra