szavatolótőke, folyamatos melléknévi igenévi jelzős szerkezetek

Melyik a helyes írásmód: „szavatoló tőke” vagy „szavatolótőke”, és miért? A használata ingadozó, én a második verziót választanám, ugyanakkor mérvadó(nak tűnő) glosszáriumokban különírva is előfordul.

A szavatolótőke szerepel az OH.-ban, egybeírandó. Meg kell jegyeznünk, hogy a folyamatos melléknévi igenévi jelzős szerkezetek írásmódja az egybeírás/különírás talán egyik legnehezebb kérdésköre. Az összetétellé válást alapvetően a jelentésváltozás okozza. Ha a minőségjelzős szókapcsolat egésze mást jelent, mint az előtag és az utótag külön-külön, az összetétellé válást az egybeírás jelöli. A jelentésváltozásos összetételek és szószerkezetek egymással párhuzamba állíthatók, ezt meg lehet tenni akkor is, ha a nyelvhasználatban a szószerkezet vagy az összetétel nem realizálódik. Például a sétálóutca egybeírását az indokolja, hogy szembeállítható a sétáló utca szókapcsolattal, amely a valóságban nem létezik. Véleményem szerint itt is hasonló jelenségről van szó, hiszen ahogy nem az utca sétál, nem maga a tőke szavatol. (Más esetekben ugyan a második összetételi tag végzi a cselekvést, de jelentéskülönbség van a szóösszetétel és a szószerkezet között: védőnő (foglalkozás), de: a gyerekeket védő nő (ez csak egy alkalmi jelzős kapcsolat, nem írjuk egybe).)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.