lábtyű

2009. 12. 16.

Terjedőben az ujjas zokni mëgnevezésére a lábtyű szó. Valójában még örülnöm is këllene e fejleménynek, mert ëgy ízig-vérig magyar képződményről van szó. Azonban, jobban mëgvizsgálván a szót, kiderül hogy itt nyelvtani hibával állunk szëmben, ugyanis a mély hangrëndű „láb”-hoz a -tyú illene, nëm pedig a -tyű, mëlynek magas hangrëndű szókhoz këllene járulnia (pl. szërkentyű, sarkantyú, kesztyű, karmantyú, pörgettyű, kallantyú stb.).
Szeretném tudni, hogy helyësen vélekëdëm-ë.

A lábtyű főnév tréfás szóalkotás, a láb és a kesztyű szavak összevonásából keletkezett. Mivel összetett szó, nem érvényes rá a magánhangzó-harmónia, nem nyelvtani hiba, ahogy Ön vélte. A magyar nyelvújítás szótára szerint 1786-ban alkották lábtyú alakban, de az 1810-es években már inkább lábtyűként használták.

Az Ön által fölsorolt példák (a lábtyűt kivéve) képzett szavak, azokban meg is van a képző illeszkedése, pl. a szerkentyű a szerkeszt igéből keletkezett, a kallantyú a régi magyar nyelvben meglévő kallant ‘átfordít’ igéből.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra