határozói igenév toldalékolása

Régebbi könyveinkben többször is fölbukkannak oly alakok, mint például a zárvák, az elfeledvék, a szentësítvék. Mondatpéldák: „Ézsaiás érzé, hogy napjai számítvák, és e gondolatban nem vala semmi, mi lelkét nyugtalansággal töltené.”; „Erre mutat arcza is, mert noha szemei nyitvák, mégis vonásainak kifejezése olyatén, minőt csak alvajáróknál látunk”; „… hány az övéhez hasonló szenvedések takarvák e haza száz tömlöczfalai által…” Szeretném mëgkérdezni, hogy mëlyek e formáknak működési köre.

A határozói  igenév -va, -ve, régiesen -ván, -vén képzős igei származék, de a régi magyar nyelvben volt egy többes számú változata is: -vák, -vék. A régi magyar irodalomban, de archaikusnak szánt mai szövegekben is előfordul ez a többes számű alak, pl. Tóth Árpádnál: Ajkaim lezárvák (ajkaim le vannak zárva), de Petri György is írt ilyet: Verseim megírvák (meg vannak írva). Szép régi forma, ahogy az idézett példákból is kitűnik.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.