kettő – két

A „két” és „kettő” használatának szabályáról szeretném kérdezni. Egy matematikakönyvben következetesen „kettőhatodot” írnak, de szerintem a „kéthatod” a helyes. Mi erre a pontos szabály? Mikor „kettő” és mikor „két”?

A Nyelvművelő kéziszótár (Grétsy–Kemény, 2005, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 295.) szerint számnévi jelzőként a két változatot alkalmazzuk (két barack, két ellenvetés), állítmányként vagy egyéb mondatrészként viszont a kettő használatos (Hány gyereketek van? – Kettő. Hány példányt adjak? – Kettőt.). A beszélt nyelvben azonban számnévi jelzőként is megjelenik a kettő, eredetileg csupán a hét vagy a négy számnévvel való összetévesztés elkerülésére: kettő darabot kérek. Ezt a formát használjuk számnevek leírásakor is (pl. csekken vagy nyugtán): kettőezer-ötszáztizenhat forint.
A kéziszótár szerkesztői szerint tehát a kettő csak (a számnévi jelzőtől eltérő) más mondatrészként vagy hátravetett jelzőként (pl. ceruzát is vettem, kettőt) szabályos.
Ezeken kívül nem találtam írott forrást a kettő – két használatának szabályaira.
A föntiek alapján nehéz következtetéseket levonni a törtszámnevekre, hiszen erre a számnévtípusra sem a föntebb idézett Nyelvművelő kéziszótár, sem a Nyelvművelő kézikönyv (Grétsy–Kovalovszky, 1983, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1166–1167.) nem tér ki. A kérdésben szereplő kettőhatod forma azonban talán nem helyteleníthető, hiszen módszertani szempontból még követendő is lehet, hogy a tananyag írott szövegében is az egyértelműség, a félreérthetőség elkerülésének mintája jelenik meg a tanár és a diák számára egyaránt (ami a matematika esetében fokozottan lényeges).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.