kiáltanék vs. kiáltanák

2010. 02. 07.

Nemrég vitatkoztunk egy barátommal a “kiáltanék”, illetve “kiáltanák” (egyes szám első személyű használatáról van szó) szavak helyességéről/helytelenségéről.
Egyikünk álláspontja szerint csak és kizárólag a “kiáltanék” a helyes, másikunk szerint a “kiáltanák” is ugyanúgy használható – természetesen nem az irodalmi vagy épp üzleti, hivatalos nyelvben, de a hétköznapi nyelvjárásban igen (vidéki területeken számos esetben találkoztam a “kiáltanák” egyes szám első személyű használatával).
Kijelenthető-e, hogy minden esetben a “kiáltanék” a helyes, vagy az élő nyelv a hétköznapokban felülírhatja a szigorú szabályokat és a “kiáltanák” is elfogadható -és nem helytelen – formula?
Pl.: “Ha látnám Erzsit a falu szélén, igy kiáltanák fel…”

A kérdezett szavaknak megvan a maguk helye és jelentése a magyar nyelvben. A „kiáltanék” alak a feltételes mód, alanyi ragozás, egyes szám első személyű forma: „Ha meglátnám Erzsit a falu szélén, így kiáltanék:…”
Ezzel a szemben a „kiáltanák” a feltételes mód, tárgyas ragozás, többes szám harmadik személyű alak: „Ha meglátnának engem, biztosan ezt kiáltanák:…”
A Magyar nyelvhasználati szótár (szerk. Balázs Géza – Zimányi Árpád, Pauz-Westermann, Celldömölk 2007.) is ír erről a kérdésről. Az adott szócikk szerint az ún. nákolás a mindennapi nyelvhasználatban és a nyelvjárások némelyikében szokásos jelenség. Ez „nyelvjárási szinten elfogadható, de a köznyelvben kerülendő” – írják a kötet szerzői (176. o.).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra