éles lőfegyver (újra)

éles lőfegyverek

Kérdésemre adott válaszán azért gondolkodtam el, mert a helyesírási szótárakban az éleslőszer mellett ugyan nem találtam a kérdezett szót, de azt jelentéssűrítéssel keletkezett összetett szónak gondolom, hiszen az éleslőszerrel használatos (lő)fegyver rövidülése lehet.
Az Ön álláspontjának mi az indoka?

Amikor az éles lőfegyver helyesírásáról gondolkodtam, szemet szúrt nekem is az OH. példái között található éleslőszer. Ennek írásmódbeli analógiájára valóban írhatnánk a kérdezett kifejezést egybe is. A hasonló helyzetekben azért nehéz dönteni, mert nehezen húzhatók meg a jelentésváltozások határai: mi az a szemantikai módosulás, ami már az egybeírást, és mi az, ami még a különírást indokolja. Az éleslőszer esetében – úgy vélem – van némi jelentésváltozás. A lőszer jelentése a Magyar értelmező kéziszótár szerint:  ‘lövedékkel még egységet alkotó töltényhüvely a lőportöltettel és a gyújtóval (csappantyúval) együtt; romboló hatását robbanással kifejező hadianyag’. Az éleslőszer pedig a töltényhüvelyek egyik fajtája.
Ezzel szemben az éles lőfegyver szerkezetben az éles „csupán” melléknévi jelentésében van jelen: éles lőfegyver = ’átütő, romboló lövedékű’ lőfegyver.
Mindezek mellett az éles lőfegyver írásmód mellett szól még az is, hogy helyesírásunk alapvetően különíró. Ha nem érezzük egy nyelvtani szerkezet tagjai között a jelentésváltozást (és nincs benne a szótárban sem), bátran éljünk a magyar helyesírás egyik legfőbb jellemzőjével: a különírással.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.