A török szultánok testőrségét, majd elit seregét adó janicsárokról valahol azt olvastam, hogy török zsoldos sereg volt. Azt tudjuk, hogy adó fejében összeszedett, illetve egyszerűen elrabolt keresztény gyerekekből nevelt, jól képzett alakulatokról van szó. A zsoldos voltukat azért vonom kétségbe, mert a zsoldosok jellemzően önkéntes döntés alapján, fizetség fejében kötelezték el magukat katonai szolgálatra. A janicsároknál pedig ez az önkéntesség még nyomokban sem lelhető fel, arra egyetlen példa sincs.
Ön szerint helyes-e zsoldos hadseregnek nevezni a janicsárokat?
Az áttekintett idegen szavak szótárában valóban a janicsárok „elrabolt idegen gyermek” és „kiképzett válogatott gyalogos” jellemzők szerepelnek, de a világhálón található történelmi leírások között számos utal zsoldos (vagyis fizetett) voltukra. Pl. „A janicsár, (törökül yeniçeri (jenicseri), új sereg) az oszmán-török seregben szolgáló zsoldos gyalogságnak a katonája. Az első janicsárcsapatokat 1362-ben I. Murád szultán hozta létre, melynek az ideológiai alapját az 1300-as években megalakult bektasi dervisrend szolgáltatta. A janicsárokat főként keresztényekből képezték ki. Az I. Murád által létrehozott janicsárság egy olyan gyalogos csapat volt, melynek tagjait a janicsáriskolákban egészen fiatal (10-15 év) koruktól kezdve arra nevelték, hogy a mindenkori szultánt feltétlen odaadással szolgálják.” A kérdés eldöntése elsősorban a történészekre tartozik.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.