elbeszélő múlt

Szeretném mëgkérdëzni, hogy helyësek-ë a követkëző elbeszélő múlt idejű ragozási sorok:

fogódzik
-Alanyi ragozás:
fogódzám, fogódzál, fogódzék, fogódzánk, fogódzátok, fogódzának,
-Tárgyas ragozás:
fogódzám, fogódzád, fogódzá, fogódzánk, fogódzátok, fogódzák;

illik
-Alanyi ragozás:
illék, illél, ille, illénk, illétek, illének,
-Tárgyas ragozás:
–––;

ugrik
-Alanyi ragozás:
ugorám, ugorál, ugorék, ugoránk, ugorátok, ugorának,
-Tárgyas ragozás:
ugorám, ugorád, ugorá, ugoránk, ugorátok, ugorák.

A nyelvi tanácsadás keretébe, ingyenes gyorsszolgálat lévén egy (maximum kettő) kérdés fér bele.

A „fogódzik” alanyi ragozása a fenti formában helyes, mivel azonban az ige tárgyatlan, nem ragozzuk tárgyas ragozással (hasonlóan az „illik” igéhez).
Vö. Pusztai Ferenc főszerk., Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai, 2003, 402: fogódzik; 562: illik. A szótár jelzi, hogy az ige tárgyas vagy tárgyatlan.

Az „illik” az álikes igék körébe tartozik: csak egyes szám harmadik személyben ragozzuk ikesen. Elbeszélő múlt idejű, egyes szám harmadik személyű ikes alakja az „illék”, a többi alak helyes a ragozási sorban.
Az álikes igékről l. Balázs Géza – Zimányi Árpád szerk., Magyar nyelvhasználati szótár, Pauz-Westermann, 2007, 112.

Az „ugrik” ige ragozási soraiban a ragok helyesek, viszont az igében működik az úgynevezett Horger-törvény, tehát az „o” legtöbbször kiesik a szavakból: ugrám, ugrál (elvétve fordul elő olyan példa, ahol ahol az „o” nem esik ki).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.