befejezett melléknévi igenév időviszonyító szerepe

Tanácstalan vagyok egy szerkezettel kapcsolatban.
Újabban azokban a mondatszerkezetekben, amelyekben noha az esemény a múltban történt, jelen idejű alakot használtunk, azok most múlt idejű alakban jelennek meg.
Példa: „Tulajdonosa és orvosa szerint az eddig 12 versenyt nyert Overdose gyógyultnak minősíthető…” Én így írnám: „Tulajdonosa és orvosa szerint az eddig 12 versenyt megnyerő Overdose gyógyultnak minősíthető…”

Vagy: ” a nagy erőkkel kiérkezett tűzoltók..” Én a „nagy erőkkel kiérkező”-re voksolnék.
Mi a helyes alak?

A Balázs Géza — Zimányi Árpád által szerkesztett Magyar nyelvhasználati szótár (2007: 28) ezt a témakört a „befejezett melléknévi igenév időviszonyító szerepe” címszó alatt tárgyalja. Ezt írják: „A magyar nyelvben nincsen olyan időviszonyítás, amely más idegen (pl. angol, német) nyelvekben létezik. Nem helyes az a feltevés, hogy a múltra vonatkozó mondatokban befejezett melléknévi igenevet kell használni. […] Ezekben a [mondatokban] a befejezett melléknévi igenév előidejűséget óhajt jelezni. Azonban ilyenkor nyugodtan használhatunk folyamatos melléknévi igenevet is.”
Tehát a kérdezett mondatok mind a két módon (befejezett és folyamatos melléknévi igenévvel is) helyesek, ám mivel a magyarban nincs ilyen jellegű időviszonyítás, használható (a szakirodalom által ajánlott) a folyamatos melléknévi igenév is: „Tulajdonosa és orvosa szerint az eddig 12 versenyt megnyerő Overdose gyógyultnak minősíthető…”; „nagy erőkkel kiérkező tűzoltók”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.