hivatalos stílus

2010. 04. 03.

Megfelelnek-e a a nyelvi igényesség, a nyelvhelyesség követelményeinek az ún. hivatalos levelekben használt alábbi kifejezések?
“a levélben történt megkeresés alapján…”
“javasoljuk az önkormányzati jegyző megkeresését” (Miért? A jegyző netán eltűnt?)
“A kérést nem áll módunkban elfogadni.” (Miért? Ki akadályozza meg őket az elfogadásban?)
“A levelet elküldtük a minisztérium felé.” (Miért nem a minisztériumba?)

“Kérnék tíz deka sonkát!” “Kérnék egy igazolványt!” (Döntse el: kér vagy nem kér. Miért használ mindenki feltételes módot?)

A hivatalos stílusnak sajátos fordulatai, állandósult kifejezései vannak. Ezek nagyrészt az erőteljesen szabályozott jogi nyelvből kerültek a hivatalos nyelvezetbe. Az esetleg túl bonyolultnak, ún. “terpeszkedőnek” ítélt kifejezéseket – amennyiben a szövegösszefüggés megengedi – érdemes egyszerűbbekre, a befogadó számára érthetőbbekre cserélni. Célszerű azonban vigyázni az egyszerűsítéssel is, hiszen a jogi nyelvben minden szónak sajátos, a köznyelvitől eltérő jelentése lehet.
A hivatalos nyelvezet sajátossága többek között az is, hogy olyan esetekben is névutókat használ, amelyekben a köznyelv ugyanazt raggal fejezi ki (pl. minisztériumnak > minisztérium felé).

Az utolsó példa inkább beszélt, mint hivatalos nyelvi. Ennek oka a nyelvi udvariasság: többen udvariasabbnak érzik a feltételes móddal kifejezett kérést, mint a kijelentő módú kérést. A kijelentő mód használata határozottabb benyomást kelt.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra