gázfőelzáró, ill. vízfőelzáró csap (vagy vízfőelzárócsap)

A víz és a gáz elzárására szolgáló főelzáró kifejezéssel hogyan képezünk összetételt? Pl.: a gázfőelzáró és vízfőelzáró csap alakok helyesek-e. Az egyik kifejezésben szerepel a csap, a másikban nem.

A fenti kérdés gödeli kérdésnek tűnik, mivel a magyar helyesírás rendszerén belül nem adható rá érvényes válasz.

Az „elzárócsap” önmagában egybeíródik, a „gázelzáró csap” és a „vízelzáró csap” viszont külön, a 112. pont szerint (a csap elzárásra szolgál, innen az egybeírás, ám a „gázelzáró” és a „vízelzáró” mint összetételi tag már magában is összetett, innen a különírás). A „főelzáró” mint főnév szintén egybeíródik, a „gázfőelzáró” és a „vízfőelzáró” mint önálló főnevek szintén.

A problémát az okozza, hogy a „fő” előtag csak főnevekhez kapcsolódhat (a „főelzáró” már nem lehet melléknév), viszont a „csap” szó jelenléte jelzős szerkezetre utal, amelyben ez a jelzett szó, tehát a szerkezet másik részének jelzőnek kell lennie.

Négy elemzést tudok felkínálni ehhez:
(1) Elképzelhető egy olyan elemzés, hogy a kapcsolat első elemét (a gázfőelzárót, ill. vízfőelzárót) önálló főnévnek tekintjük, és ehhez puszta magyarázó utótagként illesztjük hozzá a csap szót: ilyenkor különírhatjuk.

(2) Elképzelhető másfelől olyan elemzés, hogy a csap a gáz fő elzárására szolgál, ugyanúgy, ahogy a „növényvédő szer” a növény védelmére szolgál, tehát ezt a szerkezetet is besoroljuk azokhoz a melléknévi igenévvel képzett szerkezetekhez, amelyeknek egyik tagja összetett, és eltekintünk a „fő” zavaró jelenlététől, s ezért írjuk külön.

(3) Elképzelhető azonban az az elemzés is, hogy az „elzárócsap” főnévhez mint szóösszetételhez tesszük hozzá előbb a „fő” szót, majd a „gáz” szót, így az írásmódja változatlan marad: főelzárócsap, gázfőelzárócsap, tehát egybeírjuk.

(4) Elvileg az is felmerülhet, hogy a főnévként meghatározott „gázfőelzáró” szóhoz kapcsoljuk a „csap” főnevet, és a 114. b) pont alapján írjuk egybe (vö. diáklány, lakatosmester, vendégművész). Ezt az értelmezést azonban én nem tartom jónak, mert az ezen alpont alatti példák nem igazán meggyőzőek, és ez nem is tűnik analóg esetnek a szerkezetet alkotó elemek kapcsolatát figyelembe véve.

Én mindezeket figyelembe véve a különírás mellett tenném le a voksomat, tekintettel a meglévő írásgyakorlatra is (mármint hogy inkább különírják), valamint arra, hogy kétség esetén egyébként is a különírást szokták javasolni: végül is ez az alapeset, és nincs olyan perdöntő érv, ami az egybeírást mindenáron megkövetelné.

Kicsit olyan ez, mint a fény hullámtermészete és részecsketermészete a fizikában: mindkettő igaz, de egyik sem igaz korlátlanul. E téren Kurt Gödel munkásságát érdemes még felidézni.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.