vesszőhasználat többszörös jelzőknél

Egy szögre akasztott szakadt rongydarab. Egy csálén álló egyszerű fakereszt.
Kell-e vessző a „szögre akasztott” ill. a „csálén álló” után?

Többszörös jelzők esetében a vessző kitétele annak a függvénye, hogy a két jelző egyforma jelentőségű-e, vagy sem, vagyis a mondanivalótól függ.
A nem közvetlenül egymás mellett álló jelzők esetében az írásjelhasználat jelentéskülönbséget takarhat. Két jelző akkor kerülhet távol egymástól, ha legalább az egyiknek a szófaja melléknévi igenév, és így tárggyal vagy határozóval bővíthető, pl. „csinos, kalapot viselő asszony” (az asszony a csinos) vagy „csinos kalapot viselő asszony” (a kalap a csinos). A kérdésben szereplő szószerkezetekben a szórend miatt nem merül fel a félreértés lehetősége, de a szavak jelentése miatt más szórend esetén (szakadt, szögre akasztott rongydarab) is kizárt a másféle értelmezés hiszen a „szakadt szög” jelzős szókapcsolat értelmezhetetlen. A másik példa esetében is ez a helyet.

Tehát mindkét változat jó: „szögre akasztott szakadt rongydarab” vagy „szögre akasztott, szakadt rongydarab”; „csálén álló egyszerű fakereszt” vagy „csálén álló, egyszerű fakereszt”.

(TB)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.