megszemélyesítések

Mi alapján döntjük el, hogy megszemélyesítések, metaforák, költői képek esetén milyen névmást használunk? Gondolok itt pl.: óceán vagyok, ami vagy aki? – hiszen érzésem szerint mindkettő indokolható volna.

A mai magyar nyelvben az aki vagy ami használata attól függ, hogy a főmondatbeli főnév személy-vagy dologfogalmat jelöl-e. Bizonytalanság esetén – írja a Nyelvművelő kézikönyv (Grétsy – Kovalovszky szerk. 1985) – célszerű az amely névmással élni.
A hétköznapi nyelvre írt javaslat a költői nyelvre, szövegalkotásra kevéssé érvényes, nem fogalmazhatunk meg „szabályt” ilyen esetekre. Több költeményt is idézhetünk, melyben a metaforikusan, allegorikusan megjelenített, élőlényként ábrázolt jelenségre az aki vonatkozó névmással is utalnak. Ilyen pl. Petőfi Respublika vagy Shelley Óda a nyugati Szélhez című verse. Ez utóbbinak első részét idézem:

Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad!
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
Varázsló űzne szellemrajt, szalad

A sárga s éjszín s lázpiros csoport:
a pestises lombok holt népe ─ Te,
Kinek szekere téli sutba hord

Sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le,
Aludni, mint a test, mely sírba dőlt,
Míg azúr húgod, a Tavasz szele

megint kürtjébe fú, s riad a föld,
S édes bimbónyáj legel a napon
S völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;

Vad Szellem! szálló, élő mozgalom!
Ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!
(Tóth Árpád fordítása)

A vonatkozó névmás megválasztása ezekben az esetekben attól függött, hogy mennyire hangsúlyozta a szerző az élőlényszerűséget.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.