arbitrázslehetőség, martingálmérték, főminorja

2010. 05. 10.

1. Az alábbi kérdések merültek fel egyes összetett szavak helyesírásával kapcsolatban. Három hasonló példát írok: portfóliómenedzsment, portfólióelmélet, portfólióanalízis.

Mindhárom esetén azonos a problémánk. Amennyiben ezt kétszeres összetételnek tekintjük, úgy egybe kell írni. Azonban a portfólió szó esetén kérdéses, hogy azt a magyar nyelvben egy (nem összetett) szónak tekintjük, vagy kétszeres összetett szónak, hiszen az eredeti (latin) szó összetett. Ha utóbbit választanánk, akkor a fenti szavakat (a több, mint 6 szótag miatt) kötőjellel kellene írnunk, pl. portfólió-menedzsment.

A magyar szakirodalomban ezek nem egységesen terjedtek el, ez okozza bizonytalanságunkat.

2. Hasonló, de egyszerűbb kérdés, hogy helyesek-e az alábbiak: arbitrázsstratégia, arbitrázslehetőség, martingálmérték. Azaz ezen esetben a kétszeres összetétel szabály él-e, vagy mégis kötőjellel kellene ezeket írni.

3. Végezetül egy egyszerűbb kérdésünk is van. Melyik a helyes: (a) “az A mátrix másodrendű főminora” vagy (b) “az A mátrix másodrendű főminorjai”.

Az idegen szavak a szótagszámlálásban kétféleképpen vesznek részt. Egyrészt egy, oszthatatlan egységnek tekintjük őket, mint például interferenciamérés szóban az interferenciát; másrészt külön összetételi tagnak tekintjük a szótagszámlálási szabály szempontjából, ha a magyarban önállóan is használatos elemei vannak, pl. centiméter-beosztás – centiméter itt két szóösszetételi tagnak számít (A magyar helyesírás szabályai 138. pont; OH. 129–130). Hogy mely idegen szavak számítanak önállónak a szótagszámlálási szabály szerint, azt az idézett oldalakon listába szedve találjuk meg.
A kérdezett szavakban az idegen elemek oszthatatlan egységnek számítanak, ezért a szótagszámlálás szabályai nem érvényesek. Két tagból álló szóösszetételekként egybeírjuk őket: portfóliómenedzsment, portfólióelmélet, portfólióanalízis; hasonlóan arbitrázsstratégia, arbitrázslehetőség, martingálmérték.

A minor szó ragozásáról. Az egyes szám 3. személyű birtokos személyjelnek két változata van: -a, -e és -ja, -je. A Magyar nyelvhasználati szótár (128.) szerint: jellemzően ingadozó helyzetet tapasztalunk. Vannak j nélküli, csak j-s és kétváltozatú, jelentéskülönbséget mutató és jelentéskülönbséget nem mutató formák, így szabályba sem foglalhatók.
A minor (önmagában) inkább a j-s változatba tartozik (az internetes keresés erre adott találatokat). A főminora/főminorja nagyjából azonos mértékben fordul elő (5-6-szor), itt tehát a nyelvszokás még nem állapodott meg.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra