inszisztens

2010. 05. 31.

Érdekelne, hogy létezik-e az “inszisztens” szó, és ha igen, akkor milyen értelemben használjuk?

Az Idegen szavak szótára (Osiris, 2008) a következőt írja: inszisztál – ragaszkodik valamihez, kitart valami mellett [latin eredetű szó].
A szót megtalálhatjuk az Angol-magyar nagyszótárban (Akadémiai Kiadó, 1998) is: insistent – 1. ragaszkodó, 2. kitartó, állhatatos (ember), követeléséhez ragaszkodó (hitelező), 3. sürgető (szükség), megoldást követelő (körülmény).

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon, ha a “konzisztens” szóban “z” hang szerepel, helyes-e az “inszisztens” alak, tekintve, hogy a szó latin/francia eredetű. Továbbá érdemes megfigyelni, hogy a szó milyen fonetikai és morfológiai környezetben található: n+s, illetve prefixum + ige határán. A történeti korpuszban (Magyar Nemzeti Szövegtár) viszont csak az “inszisztál” alak szerepel — egyetlen egyszer.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra